Olvasói vélemények
Összegzés:A „Távolságtartás: Martin Kantor: Kerülő személyiségzavar” című könyve vegyes fogadtatásban részesül az olvasók körében. Sokan elismerően nyilatkoznak a kerülő személyiségzavar (AvPD) alapos feltárásáról és pszichoanalitikus perspektívájáról, kiemelve értékét mind az elkerülő személyek, mind az őket megérteni próbálók számára. Néhány olvasó azonban nehézkesnek találja az írásmódot, kritizálja a meleg kapcsolatokra való összpontosítást, és csalódottságának ad hangot a homályos terápiás javaslatok miatt. Miközben az AvPD-re való egyedülálló összpontosítása miatt értékes forrásnak tekintik, jelentős kritika éri a hozzáférhetőségét és az írás egyértelműségét.
Előnyök:⬤ Átfogó, pszichoanalitikus képet nyújt a kerülő személyiségzavarról (AvPD).
⬤ Hasznos információkat nyújt mind az elkerülő személyek, mind a hozzátartozóik számára.
⬤ Sok konkrét példát és az elkerülő viselkedés alkategóriáit tartalmazza.
⬤ Foglalkozik az AvPD-vel kapcsolatos szakirodalom hiányával, ami egyedülálló forrássá teszi.
⬤ Olvasóbarát stílusban íródott, amely az általános közönség számára is hozzáférhető.
Hátrányok:⬤ Az írás nehézkes és fárasztó lehet, ami kihívást jelentő olvasmány.
⬤ Néhány olvasó szerint túlzottan a meleg kapcsolatokra összpontosít, ami nem feltétlenül vonatkozik mindenkire.
⬤ Kritika, hogy nem ad egyértelmű terápiás útmutatást az AvPD-ben szenvedőknek.
⬤ A formázási problémák zavaros olvasási élményhez vezetnek.
⬤ Néhány negatív vélemény a szerző hangneméről, amely elutasítónak vagy gúnyolódónak tűnik az elkerülő személyekkel szemben.
(16 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Distancing: Avoidant Personality Disorder, Revised and Expanded (Revised)
Könyv tartalma:
Kantor egy félreértett, de gyakori betegségre összpontosít, amely súlyos és átható szorongással jár a társas kapcsolatokkal és kapcsolatokkal kapcsolatban. Pszichoterapeutáknak konkrét módszert kínál, amellyel segíthetnek az elkerülő személyeknek leküzdeni a közelségtől és a kötelezettségektől való félelmüket, és maguknak az elkerülő személyeknek is útmutatót kínál, amelyet a tartós, intim, szorongásmentes kapcsolatok kialakításához használhatnak.
Az intimitástól és az elköteleződéstől való félelem megakadályozza az elkerülő személyeket abban, hogy szoros, tartalmas kapcsolatokat alakítsanak ki. Az elkerülő típusok közé tartozhatnak a megrögzött agglegények, a femme fatales, és olyan emberek, akik szilárdnak tűnő kapcsolatokat alakítanak ki, hogy aztán megunják azokat, és kevés figyelmeztetés nélkül elhagyják, gyakran pusztítva partnerüket/áldozatukat. Kantor végigvezet bennünket e rendellenesség történetén, valamint a klinikai kezelőszobákba, hogy lássuk és halljuk, hogyan gondolkodnak, éreznek és gyógyulnak az elkerülő személyek. A pszichoterapeutáknak konkrét módszert kínál, amellyel segíthetnek az elkerülő személyeknek leküzdeni a közelségtől és az elköteleződéstől való félelmüket, és maguknak az elkerülő személyeknek is útmutatót kínál, hogy tartós, intim, szorongásmentes kapcsolatokat alakíthassanak ki.
A könyvben bemutatott elkerüléscsökkentő technikák felismerik, hogy az elkerülő személyek nemcsak a kritikától és a megaláztatástól félnek, hanem attól is, hogy érzelmeik elárasztják őket, és kimerülnek, ha kifejezik őket. Az elfogadástól éppúgy félnek, mint az elutasítástól, mert az elkerülő személyek attól félnek, hogy veszélyeztetik identitásukat és elveszítik személyes szabadságukat. Kantor leírja, hogy az elkerülő személyek négy típusának különböző terápiás hangsúlyt kell kapnia, beleértve azokat, akik félénkség és szociális fóbia miatt zárkózottak, például azokat, akik intenzíven félnek a nyilvános beszédtől; azokat, akik könnyen, széles körben és jól kapcsolódnak, de a közelségtől való félelem miatt nem tudnak kapcsolatokat fenntartani; azokat, akiket nyugtalanságuk miatt gyakran figyelmeztetés nélkül hagynak el állandó kapcsolatokat; és azokat, akik függővé válnak - és összeolvadnak - egyetlen szeretőtől vagy családtagtól, és kerülik a mással való kapcsolatot.
