Roland éneke

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik „Roland éneke” maradandó jelentőségét és irodalmi értékét, és különösen Dorothy Sayers fordítását értékelik a részletekre és a történelmi kontextusra való odafigyelés miatt. Sok olvasó a vers epikus témáit, a háború, a hűség és az árulás témáját, valamint az élénk jellemábrázolást is lenyűgözőnek találja. Néhány kritika azonban megjegyzi a szöveg kihívást jelentő jellegét, utalva a bonyolult nyelvezetre és versmértékre, amely akadályozhatja az alkalmi olvasók számára a hozzáférhetőséget.

⬤ Dorothy Sayers fordítását az eredetihez való hűségéért dicsérik, beleértve a rímeket és a ritmust is.
⬤ A bevezetést nagyra értékelik, mivel értékes kontextust és betekintést nyújt.
⬤ Az epikus történet a lovagiasság, a hűség és a hősiesség gazdag motívumait tartalmazza.
⬤ A szereplők, különösen Roland, jól kidolgozottak és magával ragadóak.
⬤ A költeményt a nyugati kánon fontos irodalmi művének tekintik.

⬤ Az olvasási szint magasnak tekinthető, és nehéz lehet az alkalmi olvasók vagy a fiatalabb közönség számára.
⬤ Néhányan kihívást jelentett a fordítás bonyolult verselése és archaikus nyelvezete.
⬤ Több olvasó megjegyezte, hogy a kiadásnak nyomdai minőségi problémái vannak, mint például a kis betűméret és a homályos oldalak.

(61 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Song of Roland

Könyv tartalma:

Ez a klasszikus eposz Nagy Károly hősiességét dicsőíti a frankok és a mórok közötti 778-as csatában. A névtelen költő által írt mű részletesen leírja Nagy Károly Roland vezette seregének elárulását és lemészárlását Renceavaux-nál, valamint Nagy Károly keserű bosszúját.

Az irodalomban sehol sem fejeződik ki tökéletesebben a középkori lovagi kódex, mint ebben a mesteri és izgalmas költeményben. A Roland éneke, ahogy Dorothy Sayers e remek fordítás bevezetőjében megjegyzi, „a legkorábbi, a leghíresebb és a legnagyobb azon ófrancia eposzok közül, amelyeket a tettek énekének neveznek”. A névtelen költő, aki a XI.

század vége felé írta, és egy 778-ban bekövetkezett katasztrófát idéz fel, részletesen leírja Nagy Károly seregének szaracénok által Renceavaux-nál elkövetett árulását és lemészárlását, valamint Nagy Károly keserű bosszúját. Az irodalomban sehol sem fejeződik ki tökéletesebben a középkori lovagi kódex, mint ebben a mesteri és izgalmas költeményben.