Értékelés:
A kötet az identitás, az utazás, az intimitás és a vágy témáit boncolgató versek gyűjteménye, amely bemutatja a költő tehetségét és a jelentős kulturális beszélgetésekkel való foglalkozását. Míg sok olvasó dicséri a mélységét és relevanciáját, egyesek kritizálják, hogy bizonyos részekből hiányzik az innováció és a koherencia.
Előnyök:A versek jól megírtak és hatásosak, olyan fontos témákkal foglalkoznak, mint a faj és az identitás. Dicséretes a költő azon képessége, hogy személyes élményeit összekapcsolja a szélesebb körű kulturális kérdésekkel. Egyes olvasók szerint a gyűjtemény megható és szükséges a jelenlegi amerikai diskurzushoz.
Hátrányok:A kritikusok megjegyzik, hogy egyes versekből hiányzik az innováció és a kockázat, túlságosan nagyképűnek vagy összefüggéstelennek érzik őket. Különösen a kettes részt emelik ki, amely nem kapcsolódik a gyűjtemény többi részéhez, és olyan pillanatokkal, amelyekből hiányzik a lélek vagy a mélység.
(4 olvasói vélemény alapján)
Negyedik gyűjteményében, az áttörést jelentő kötetben Jackson őrnagy a "mélyre gurulás" köznyelvi fogalmát sajátítja ki, hogy megragadja az esztétikai utazás szellemét, amely meghatározza ezeket az erőteljes új verseket, és szemtelenül bejelenti irodalmi és művészeti hatások folyamatos gyarapodását, mind formai, mind kísérleti szempontból - a "legénységét". A Roll Deep magabiztos és sugárzó versei számos témát érintenek, a legjelentősebbek az emberi intimitás és a háború. És mint eddigi legjobb munkái, ezek a versek is új élményeket teremtenek a nyelvvel, ami annak köszönhető, hogy Jackson ismét hajlandó olyan ritmikus hangzást keresni, amely humorral és megértéssel fejezi ki a XXI. század sajátos valóságát. Akár Nairobiban, akár Madridban vagy Görögországban játszódnak, a versek érzékien szuggesztívek és megalkuvást nem ismerőek, amikor a nyelvi és stílusbeli határokon átívelő közösségépítésre törekszenek.
A Városi megújulásból, "A dadaabi szvit".
Úgy jöttem Dadaabba, mint egy színész.
Egy sajtóközleményen, felkészületlenül a lecsupaszított arcokra.
Az éhínség elől menekülő menekültek, a mesterségem csillogása.
Gyerekek százai, csecsemősírok, gyerekek százai homályosítják el.
Kiknek görnyedő feje az utolsó cseppet az anyjukra esett.
Hátukon, mint puha kövek. Milyen szépséget varázsolhatok.
Ebben a porban?
