Római kereszténység és római sztoicizmus: Az ókori erkölcs összehasonlító tanulmánya

Olvasói vélemények

A könyv a későbbi római sztoicizmus és a korai kereszténység közötti hasonlóságok és különbségek elemzését kínálja, különös tekintettel az első és második század etikai tanításaira. Míg egyes olvasók érdekesnek és informatívnak találják a tanulmányt, mások a kereszténységgel szembeni vélt elfogultság miatt kritizálják.

⬤ A sztoicizmus és a korai kereszténység tudományos elemzése, amely betekintést nyújt etikai tanításaikba.
⬤ Foglalkozik a sztoicizmussal és erkölcsi tanításaival kapcsolatos tévhitekkel.
⬤ Kiemeli a sztoikus gondolkodás egyetemességét a korai kereszténység korlátozottabb nézeteivel szemben.
⬤ Megvédi a sztoikusok, például Seneca alakjait a gyakori kritikákkal szemben.
⬤ A szerző lenyűgöző összehasonlításokat hoz fel, amelyek arra késztethetik az olvasót, hogy újragondolja az e filozófiai hagyományokkal kapcsolatos hagyományos nézeteket.

⬤ Egyes olvasók szerint a mű tisztességtelenül elfogult a kereszténységgel szemben, és igazságtalanul ábrázolja azt.
⬤ A szerzőt azzal vádolják, hogy szelektíven használja a bibliai szövegeket a kereszténység kritikájához, miközben a sztoicizmusnak kedvezőbb képviseletet biztosít.
⬤ A kritikusok szerint a szerző szükségtelenül bonyolult görög terminológiát használ, ami elidegenítheti az olvasókat.
⬤ Egy recenzens azt állítja, hogy a könyvet nem érdemes elolvasni, mivel úgy véli, hogy inkább a gyűlöletet, mint a megértést segíti elő.
⬤ A tudományos tisztességtelenség és a két filozófiával szembeni pártatlanság vádja dominál a negatív kritikákban.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Roman Christianity and Roman Stoicism: A Comparative Study of Ancient Morality

Könyv tartalma:

A kereszténységről általában azt tartják, hogy egy teljesen új és jobb erkölcsöt vezetett be az ókori világba, egy olyan új erkölcsöt, amely határozottan egyetemes volt, szemben a filozófiai iskolák etikájával, amely csak az értelmiségi kevesekkel foglalkozott. Runar M. Thorsteinsson kihívást jelent ezzel a nézettel szemben, amikor összehasonlítja a keresztény erkölcsöt az első századi Rómában a korabeli sztoikus etikával.

Thorsteinsson bemutatja és tárgyalja a római sztoicizmus erkölcsi tanítását; Seneca, Musonius Rufus és Epiktétosz erkölcsi tanítását. Ezután bemutatja a római kereszténység erkölcsi tanítását, ahogyan azt Pál apostol Rómaiakhoz írt levele, Péter első levele és Kelemen első levele képviseli. Miután megteremtette az összehasonlítás alapjait, megvizsgálja a római sztoicizmus és a római kereszténység közötti hasonlóságokat és különbségeket az erkölcs szempontjából.

Az összehasonlításhoz öt átfogó témát használunk, a keresztény és a sztoikus nézetekkel kapcsolatos kérdéseket: egy bizonyos erkölcs vagy életmód mint az istenség megfelelő imádata; bizonyos személyek (mint Jézus és Szókratész) mint a megfelelő életmód paradigmái; a kölcsönös szeretet és gondoskodás fontossága; a megtorlásmentesség és az "ellenség szeretete"; valamint az etika társadalmi dimenziója. Ez a megközelítés alapvető hasonlóságot fedez fel a római kereszténység és a római sztoicizmus erkölcsi tanításai között. A legalapvetőbb különbség a kettő etikai hatókörében található: Míg az utóbbi korlátlanul egyetemes emberséget tanít, az előbbi úgy tűnik, hogy az etikai hatókörét a vallási hovatartozáshoz való tartozáshoz köti.