Safety-I és Safety-II: A biztonságirányítás múltja és jövője

Olvasói vélemények

A könyv innovatív elképzeléseket mutat be a biztonságirányításról, különösen a hagyományos Safety-I megközelítés és a progresszívebb Safety-II szemléletmód szembeállításával. A recenzensek szerint a könyv elgondolkodtató és nélkülözhetetlen a biztonság területén dolgozó szakemberek számára, bár néhányan megjegyezték, hogy ismétlődő tartalmat és sűrű nyelvezetet tartalmaz.

⬤ Inspiráló és elgondolkodtató koncepciók a Safety-I és Safety-II koncepciókról.
⬤ Magával ragadó mind a biztonsági szakemberek, mind a vezetői szerepkörben dolgozók számára.
⬤ Kutatásokkal alátámasztott, átfogó ismeretek, amelyek hasznosak az orvosi és ipari biztonsági területeken.
⬤ Paradigmaváltásra ösztönöz a biztonsági gondolkodásban.

⬤ Nehéz és sűrű nyelvezet, amely kihívást jelenthet az olvasás során.
⬤ Néhány kritikus úgy érezte, hogy az első néhány fejezeten túl ismétlődik.
⬤ Kérdések maradnak a koncepciók gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban bizonyos környezetekben.
⬤ Vegyes vélemények a Safety-I és Safety-II közötti különbségek egyértelműségéről.

(32 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Safety-I and Safety-II: The Past and Future of Safety Management

Könyv tartalma:

A biztonságot hagyományosan olyan állapotként definiálták, amelyben a lehető legalacsonyabb volt a káros kimenetelű kórképek száma (Safety-I). A Safety-I szemszögéből nézve a biztonságirányítás célja annak biztosítása, hogy a balesetek és váratlan események száma a lehető legalacsonyabb legyen, vagy olyan alacsony, amennyire az ésszerűen kivitelezhető.

Ez azt jelenti, hogy a biztonságirányításnak a biztonság hiányának megnyilvánulásaiból kell kiindulnia, és hogy - paradox módon - a biztonságot inkább azon esetek számával mérik, amikor nem sikerül, mint azon esetek számával, amikor sikerül. Ez elkerülhetetlenül egy reaktív megközelítéshez vezet, amely azon alapul, hogy reagáljunk arra, ami rosszul megy, vagy amit kockázatként azonosítottak - mint olyasmit, ami rosszul mehet. Ha arra összpontosítunk, hogy mi az, ami jól megy, és nem arra, ami rosszul megy, akkor a biztonság definíciója a "valamilyen hiba elkerülése" helyett "annak biztosítása, hogy minden jól menjen" fogalmára változik.

Pontosabban, a Safety-II az a képesség, hogy változó körülmények között is sikerüljön, hogy a kívánt és elfogadható eredmények száma a lehető legnagyobb legyen. A Safety-II szemszögéből nézve a biztonságirányítás célja annak biztosítása, hogy a lehető legtöbb dolog jól menjen, abban az értelemben, hogy a mindennapi munka elérje a kitűzött célokat. Ez azt jelenti, hogy a biztonságot aszerint irányítják, hogy mit érnek el (sikerek, jól sikerült dolgok), és hogy hasonlóképpen a jól sikerült dolgok számának számbavételével mérik.

Ennek érdekében a biztonságirányítás nem lehet csak reaktív, hanem proaktívnak is kell lennie. De proaktívnak kell lennie a tekintetben, hogy az intézkedések hogyan sikerülnek, a mindennapi elfogadható teljesítmény érdekében, és nem pedig a tekintetben, hogy hogyan bukhatnak el, ahogyan azt a hagyományos kockázatelemzés teszi. Ez a könyv elemzi és magyarázza a két megközelítés mögött álló elveket, és ezt felhasználva vizsgálja a biztonságirányítási gyakorlatok múltját és jövőjét.

Az elemzés olyan területekről származó általános példákat és eseteket használ fel, mint a repülés, az atomenergia-termelés, a folyamatirányítás és az egészségügy. Az utolsó fejezetek elméletet fejtenek ki.