Samuel Taylor Coleridge összegyűjtött művei, 15. kötet: Opus Maximum

Eredeti címe:

The Collected Works of Samuel Taylor Coleridge, Volume 15: Opus Maximum

Könyv tartalma:

Az Opus Maximum Samuel Taylor Coleridge utolsó jelentős, kiadatlan prózai írásait gyűjti egybe. Ezek az írások, amelyek elsősorban Joseph Henry Greennek diktált, valószínűleg 1819 és 1823 között keletkezett töredékekből állnak, minden létezőt képviselnek abból, amit Coleridge "fő munkájának" és "nagy céljának" tartott, és amelyet különbözőképpen Logosophiának és Magnum Opusnak nevezett.

Coleridge "az erkölcsi hit és az ész összeegyeztetésének" szentelte magát, és az általa elképzelt Magnum Opusnak az volt a célja, hogy "minden ismeretet összhangba hozzon". Bár egy ilyen szintézis végül elmaradt tőle, és a Magnum Opus befejezetlen maradt, a fennmaradt töredékek mégis erőteljes tanúságot tesznek Coleridge elkötelezettségéről a teológia, az erkölcsfilozófia, a természetfilozófia és a logika, valamint más tudományágak iránt. Az olvasók számára különösen érdekes témák közé tartoznak Coleridge kritikái az epikureizmusról, a panteizmusról és a német természetfilozófiáról; az ész hitben való megalapozására tett kísérletei; valamint a személyiségről (különösen az anya és gyermeke közötti kapcsolatról), az akaratról, a nyelvről és a Logoszról szóló elmélkedései.

Az itt bemutatott kéziratok, amelyek eddig csak néhány tudós számára voltak ismeretlenek, értékes betekintést nyújtanak Coleridge szellemi fejlődésének egy döntő időszakába, amikor egyre elégedetlenebb lett a Naturphilosophie-val, és a trinitárius kereszténység racionális alapon való megerősítéséért küzdött. Ezzel a kötettel befejeződik a Samuel Taylor Coleridge összegyűjtött művei című kötet, amelyet negyven évvel ezelőtt a Bollingen Alapítvány támogatásával és a néhai Kathleen Coburn szerkesztésében kezdtek el kiadni.