Értékelés:

Anna Badkhen Walking with Abel című műve a mali fulani nomádok életét mutatja be, költői leírásokat és személyes reflexiókat ötvözve. A könyv egy eltűnőben lévő kultúrát mutat be szemléletesen, miközben a modernitás hatásának és a személyes veszteségnek a tágabb értelemben vett témáival foglalkozik. Míg sok olvasó nagyra értékeli Badkhen lírai írását és az alanyai iránti mély empátiát, néhányan kritizálják a könyvet a lassú tempó és a szerző önvizsgálatainak túlzott előtérbe helyezése miatt.
Előnyök:⬤ Figyelemre méltó és költői írás, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ A fuláni kultúra és életmód részletes és empatikus bemutatása.
⬤ Mély betekintést nyújt egy nomád társadalom küzdelmeibe a modernizáció és az éghajlatváltozás közepette.
⬤ A táj és az élmények magával ragadó leírása.
⬤ Sok olvasó mély és megható olvasmánynak találta.
⬤ Néhány olvasó lassúnak találta a tempót és a történetvezetést kevéssé lebilincselőnek.
⬤ Kritika, hogy a szerző személyes érzelmeire helyezi a hangsúlyt, ami a kultúra mélyebb feltárásának rovására megy.
⬤ Néhány kritika megemlítette a karakterek és az általános elbeszélés szerkezetének tisztázatlanságát.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy a könyv eltért az elvárt témáktól, és inkább a személyes reflexiókra összpontosított, mint a kulturális betekintésre.
(20 olvasói vélemény alapján)
Walking with Abel: Journeys with the Nomads of the African Savannah
Keresse Anna Badkhen új könyvét, a Fisherman's Blues-t: Egy nyugat-afrikai közösség a tengeren című könyve, amely már kapható
Egy rettenthetetlen újságíró csatlakozik a bolygó legnagyobb nomád csoportjához egy évenkénti vándorláson, amely hozzájuk hasonlóan évszázadok óta tart.
Anna Badkhen karrierje során a szélsőséges élet krónikáját írta meg szerte a világon, a háború sújtotta Afganisztántól az amerikai délnyugati határvidékekig. A Walking with Abel (Séta Ábellel) című könyvében egy fulani tehenészcsaláddal - a Száhel-övezet mali füves területein élő nomád pásztorokkal - együtt indulnak el éves vándorlásukra a szavannán keresztül. Ez a körforgás összeköti a fulánikat a múltjukkal, miközben a jelenüket egyre nagyobb veszély fenyegeti: az iszlám fegyveresek, az éghajlatváltozás és az egyre közeledő városiasodás, amely elcsalja a fiatalokat. A fulánik számára azonban nem idegen a bizonytalanság - ragyogóan találékonyak és rugalmasak, évszázadok óta küzdenek az éhínségekkel, aszályokkal és háborúkkal.
A nomádok által "Anna Ba"-nak nevezett Badkhen, aki a sajátjuknak tekinti őt, együttérzéssel és éles megfigyeléssel meséli el a fulánik és a saját utazásait, elrepítve minket a neolitikus Szaharától a folyókkal átszőtt, vadon élő állatokban bővelkedő Szaharáig, az obeliszk erdőkig, ahol a fulánik kőkorszaki ősei a szarvasmarháknak szánt hódolatokat festettek. Miközben átszelik a Száhel-övezetet, az Indiai-óceántól az Atlanti-óceánig húzódó szavannaövezetet, a mobiltelefonjukra letöltött fulani zenével, valamint a pásztorokról és a csavargókról, a griótokról és a szent emberekről szóló történetekkel kísérik magukat, amelyeket a fulanik a múltjuk megalapozása, identitásuk értelmezése és a - mi - jövőjük biztosítása érdekében mesélnek maguknak.