Shakespeare, az udvari drámaíró

Eredeti címe:

Shakespeare, Court Dramatist

Könyv tartalma:

Shakespeare, Court Dramatist (Shakespeare, udvari drámaíró) középpontjában az az állítás áll, hogy mind I. Erzsébet, mind I.

Jakab udvara sokkal nagyobb szerepet játszott Shakespeare alkotói életében, mint ahogy azt általában értékelik. Richard Dutton azzal érvel, hogy Shakespeare sok, sőt talán a legtöbb darabja udvari előadásra átdolgozott változatban maradt fenn, ahol a hosszúság nem volt akadály (sőt, ösztönözték is), és a retorikai virtuozitást értékelték. A tanulmány első fele az udvar színházi mecenatúráját vizsgálja Shakespeare életében, valamint a színházi mesterek döntő szerepét, akik az összes előadást felügyelték (és a nyilvános előadásra szánt darabokat is cenzúrázták).

Dutton megvizsgálja a Lord Chamberlain's Men és a King's Men kialakulását, akikhez Shakespeare-t "közönséges költőként" csatolták, és áttekinti, hogy mit tudunk a darabok kora újkori revíziójáról.

A tanulmány második fele részletesen foglalkozik Shakespeare hat darabjával, amelyek rövidebb, kevésbé csiszolt szövegekben és hosszabb, ismertebb szövegekben is léteznek: Henrik VI. II.

és III. rész, Rómeó és Júlia, V. Henrik, Hamlet és A windsori víg feleségek.

Dutton amellett érvel, hogy ezek nem ezekből az ismert változatokból vannak összevágva, hanem rosszul közölt eredetiek, amelyeket Shakespeare az udvari előadásokhoz átdolgozott azzá, amit ma a legjobban ismerünk. Az olyan darabokban, mint a Titus Andronicus, a II. Richárd és a IV.

Henrik II. részének helyesebb átdolgozásai szintén ebben az összefüggésben magyarázhatók meg a legjobban.

Richard Dutton szerint a bíróság az, ami Shakespeare-t Shakespeare-é tette.