Shelley's Satire
Jones a Percy Bysshe Shelley-ről alkotott hagyományos képet kérdőjelezi meg ebben a fő szatirikus műveinek első, könyvhosszú elemzésében. A műfajelmélet és az új történeti vonatkoztatási keret segítségével Jones Shelley szatíráit a populáris, politikai és anyagi kultúra széles kontextusába helyezi.
Jones amellett érvel, hogy Shelley szatirikus versei fontos ellenhangot fejeznek ki Shelley művén belül, valamint a romantika egészén belül. Ezek az ironikus, nyilvános, referenciális és világnézeti szövegek mélyen ambivalensnek mutatkoznak, az átok, a bosszú és a büntetés képeit az erőszak kényszerítő retorikájában alkalmazva, amelyet csak időnként fedez a nevetés. Így a szatírák élénken reprezentálják a romantikus költő társadalomhoz való viszonyának sötétebb oldalát, valamint a világba való bekapcsolódásra és annak megváltoztatására irányuló törekvéseit.
Shelley szatírái megvilágítják azokat a történelmi és kulturális összefüggéseket, amelyek megmozgatták a költő képzeletét - a korabeli babonaságot, a pantomim és a grafika népszerű szórakozásait, valamint az olyan történelmi eseményeket, mint a Peterloo-i mészárlás és a Queen Caroline-ügy. A kötet nemcsak a Shelley-rajongókat és a romantikusokat fogja érdekelni, hanem mindazokat is, akiket a szatíra mint műfaj, az új historizmus módszerei, a kulturális formáció elméletei és az angol történelem Regency-korszaka érdekel.
