Sherlock Holmes mint pipázó

Olvasói vélemények

A könyv részletes tanulmányt nyújt Sherlock Holmesról mint pipázóról, és mind a Holmes-rajongók, mind a pipázás szerelmesei számára vonzó. Bár érdekes adatokat és hivatkozásokat tartalmaz, néhány olvasó úgy találta, hogy az előadásból hiányzik az elkötelezettség és a mélység. A tartalom tömör, mégis informatív, bár egyesek szerint inkább esszé jellegű, mint hagyományos könyv. Az árát és a terjedelmét tekintve vegyes vélemények vannak az értékéről.

⬤ Nagyszerű referenciaanyag Holmes és a pipák rajongói számára
⬤ részletes elemzés Holmes dohányhasználatáról
⬤ jól szervezett és művészi reprodukciókkal teli
⬤ közérthető és egyszerű írás
⬤ informatív, érdekes grafikonokkal.

⬤ Néhányan nem találták különösebben érdekesnek a könyvet
⬤ drágának tartották ahhoz képest, amit nyújt
⬤ egyesek inkább esszének, mint teljes könyvnek tekintették
⬤ hiányzik a társalgási stílus
⬤ a tartalom hossza rövid, nagy része idézet.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sherlock Holmes as a Pipe Smoker

Könyv tartalma:

Holmes szivar-, cigaretta- és pipázási szokásairól számos általános utalást tettek közzé a múltban. Emellett néhány alaposan kutatott cikk is elérhető Holmes pipáinak vagy dohányainak egyes aspektusairól.

Ez a monográfia ezzel szemben a Sherlock Holmesra vonatkozó összes pipázással kapcsolatos utalás teljes elemzését mutatja be, ahogyan az a kánon ötvenhat novellájában és négy regényében, valamint az eredeti illusztrációiban szerepel. Eredeti illusztrációk alatt az első angol nyelvű kiadások illusztrációit értjük. A Holmes cigarettát, szivart és szippantódohányt használó dohányfogyasztására vonatkozó utalásokat nem tárgyaljuk.

Emellett nem vizsgáljuk a kánonban szereplő, Sherlock Holmeson kívüli személyek pipázására vonatkozó utalásokat, kivéve Dr.

Watson „Arcadia” dohánykeverékét, amelyet Holmes legalább egyszer elszívott. A fenti szigorú meghatározás alapján a kánon 42 esetéből 62 szöveges utalást azonosítottunk a pipára és 19 szöveges utalást a dohányra vonatkozóan, valamint 19 eset 22 eredeti illusztrációját.

Keresésünket kézzel, számítógépes keresőeszközök nélkül végeztük. Ugyanakkor minden hivatkozást kétszeresen ellenőriztünk a vonatkozó internetes keresőmotorokkal. E hivatkozások elemzését négy részre osztottuk: pipák, dohányok, a dohányzás helye és napi időpontja.

Az eredeti illusztrációkban szereplő minden olyan csőre való hivatkozásnál, amely egy adott csőről kellően világos képet mutat, egy közeli meglévő csőmodell kerül bemutatásra. Az olvasó könnyebbsége érdekében a függelékben a kánon szövegében és eredeti illusztrációiban szereplő összes csővel kapcsolatos hivatkozás felsorolásra kerül. A dohányzást a gyarmatosító kapitányok és tengerészek vezették be Angliába a XVI.

század második felében. Magukkal hozták a pipákat, a dohánymagokat és -növényeket, valamint a késztermékeket, így a dohányzás szélesebb körben ismertté vált az angol társadalomban.

A viktoriánus korszakban számos monográfia és cikk foglalkozik a dohányfüstöléssel. Ezek a dohánykultúráról és -divatról szóló értekezések, amelyekre a korabeli népszerű regényekben is gyakran hivatkoznak, népszerűbbé tették a dohányzást az angol társadalom növekvő közép- és alsó osztálya körében. Abban a történelmi időszakban, amelyben a Sherlock Holmes-történetek játszódnak, a pipázás már elterjedt volt.