Sherlock Holmes pipázóként

Olvasói vélemények

A könyv részletesen bemutatja Sherlock Holmes pipázó szerepét, beleértve az eredeti történetekből származó hivatkozásokat és reprodukciókat. Bár értékes referenciaként szolgál mind Sherlock Holmes, mind a pipázás rajongói számára, néhány olvasó kevésbé találja magával ragadónak tudományos stílusa és rövidsége miatt.

Nagyszerű referenciaanyag Sherlock Holmes és a pipázás szerelmeseinek, tele jól rendszerezett részletekkel, érdekes grafikonokkal és a korai történetek reprodukcióival. Sok olvasó informatívnak és szórakoztató olvasmánynak találta.

Néhányan részletesnek, de nem különösebben érdekesnek találják az elemzést, a megközelítést inkább akadémikusnak, mint társalgási jellegűnek jellemezve. Az árához képest rövidnek tekinthető, inkább egy esszére vagy monográfiára hasonlít, amelynek jelentős része történetekből vett részleteket tartalmaz.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sherlock Holmes As A Pipe Smoker

Könyv tartalma:

Holmes szivar-, cigaretta- és pipázási szokásairól számos általános utalást tettek közzé a múltban. Emellett néhány alaposan kutatott cikk is rendelkezésre áll Holmes pipáinak vagy dohányainak egyes aspektusairól.

Ez a monográfia ezzel szemben a Sherlock Holmesra vonatkozó összes pipázással kapcsolatos utalás teljes elemzését mutatja be, ahogyan az a kánon ötvenhat novellájában és négy regényében, valamint az eredeti illusztrációiban szerepel. Eredeti illusztrációk alatt az első angol nyelvű kiadások illusztrációit értjük. A Holmes cigarettát, szivart és szippantódohányt használó dohányfogyasztására vonatkozó utalásokat nem tárgyaljuk.

Emellett nem vizsgáljuk a kánonban a Sherlock Holmeson kívüli személyek pipázására vonatkozó utalásokat, kivéve Dr.

Watson "Arcadia" dohánykeverékét, amelyet Holmes legalább egyszer elszívott. A fenti szigorú meghatározás alapján a kánon 42 esetéből 62 szöveges utalást azonosítottunk a pipára és 19 szöveges utalást a dohányra vonatkozóan, valamint 19 eset 22 eredeti illusztrációját.

Keresésünket kézzel, számítógépes keresőeszközök nélkül végeztük. Ugyanakkor minden hivatkozást kétszeresen ellenőriztünk a vonatkozó internetes keresőmotorokkal. E hivatkozások elemzését négy részre osztottuk: pipák, dohányok, a dohányzás helye és napi időpontja.

Az eredeti illusztrációkban szereplő minden olyan csőre való hivatkozásnál, amely egy adott csőről kellően világos képet mutat, egy közeli meglévő csőmodell kerül bemutatásra. Az olvasó könnyebbsége érdekében a függelékben a kánon szövegében és eredeti illusztrációiban szereplő összes csővel kapcsolatos hivatkozás felsorolásra kerül. A dohányzást a gyarmatosító kapitányok és tengerészek vezették be Angliába a XVI.

század második felében. Magukkal hozták a pipákat, a dohánymagokat és -növényeket, valamint a késztermékeket, így a dohányzás szélesebb körben ismertté vált az angol társadalomban.

A viktoriánus korszakban számos monográfia és cikk foglalkozik a dohányfüstöléssel. Ezek a dohánykultúráról és -divatról szóló értekezések, amelyekre a korabeli népszerű regényekben is gyakran hivatkoznak, népszerűbbé tették a dohányzást az angol társadalom növekvő közép- és alsó osztálya körében. Abban a történelmi időszakban, amelyben a Sherlock Holmes-történetek játszódnak, a pipázás már elterjedt volt.