Shoutin' Into the Fog: Growing Up on Maine's Ragged Edge (Kiabálás a ködbe: Felnőni Maine sziklás peremén)

Olvasói vélemények

A könyv egy szívből jövő emlékirat, amely a nagy gazdasági világválság idején a Maine állambeli partvidéken szegénységben felnövő gyermek küzdelmeit és győzelmeit örökíti meg. Jól megírt, és szemléletesen írja le a személyes és helyi történeteket, amelyek visszhangra találnak az olvasókban, különösen azokban, akik ismerik a régiót.

⬤ Jól megírt és leíró történetmesélés
⬤ mély megértést nyújt a vidéki szegénységről és a Nagy Gazdasági Világválság idején tapasztalt küzdelmekről
⬤ erős érzelmi reakciókat vált ki
⬤ gazdag helyi történetben és személyes anekdotákban
⬤ hasonló háttérrel rendelkezők számára is átélhető
⬤ megható, vicces és szomorú olvasmánynak számít.

⬤ Néhány olvasó számára talán nyomasztónak tűnhet a nehézségek hangsúlyozása
⬤ a nosztalgikus és realista ábrázolás nem mindenki számára vonzó
⬤ az emlékirat sajátos történelmi kontextusa nem biztos, hogy leköti a Nagy Gazdasági Világválság vagy Maine tengerparti kultúráját nem ismerő olvasókat.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Shoutin' Into the Fog: Growing Up on Maine's Ragged Edge

Könyv tartalma:

A Shoutin' Into the Fog a depresszió korszakának zord emlékirata a Midcoast Maine-i életről.

A szerző, Thomas Hanna, aki régóta Bathban él, a Georgetown-szigeten lévő Five Islands faluban nőtt fel, egy kis, zsúfolt bungalóban, amelyet egy mocsár szélén, használt fából és kartonból raktak össze. Ő volt a legidősebb fiú és a második a nyolc gyermek közül, akiket fiatal édesanyja és apja, az első világháborús veterán nagy álmokkal, de kevés szerencsével született.

A nyolcvan év alatt szerzett meglátásaiból merítve Hanna Kiabálj a ködbe érzékenységgel, humorral és finom érzelmekkel megírt könyve egy nehézkes életmódról, a régi idők Maine államáról, valamint a család és a megbocsátás jelentőségéről szól. Személyes története nemcsak a saját családjára vet őszinte fényt, hanem segít megvilágítani egy olyan életmódot, amely az 1920-as és 1930-as években a tengerparton volt jellemző, és amely lassan eltűnik az emlékezetből.