Slow Food: Az ízlés ügye

Olvasói vélemények

Carlo Petrini „Slow Food: Az ízlés ügye” című könyve a Slow Food mozgalom lenyűgöző feltárása, amely az étkezés és az étkezési kultúra átgondoltabb, kevésbé hektikus megközelítése mellett száll síkra. A kritikusok nagyra értékelik a könyv informatív, szenvedélyes és rokonszenves hangvételét, valamint a szerző elkötelezettségét a kulináris hagyományok megőrzése és a fenntarthatóság előmozdítása iránt. Néhányan azonban úgy érzik, hogy a könyvön lehetne javítani a terjedelem csökkentésével, bizonyos fordítások egyszerűsítésével, és több gyakorlati tanácsot adva a Slow Food elveinek a mindennapi életbe való beépítéséhez.

⬤ Informatív és inspiráló
⬤ aktívan támogatja a fenntartható étkezési kultúrát
⬤ lelkes szerző, akinek stílusa magával ragadó
⬤ kiemeli a kulináris hagyományok és a helyi élelmiszerek fontosságát
⬤ átgondolt étkezésre ösztönöz
⬤ jól felépített, áttekinthető fejezetekkel
⬤ hatékonyan tájékoztat a Slow Food mozgalomról.

⬤ Egyes részek túlságosan terjedelmesnek tűnhetnek, vagy meg kellene rövidíteni
⬤ a fordítási problémák befolyásolhatják az olvashatóságot
⬤ hiányoznak a gyakorlati tanácsok az olvasók számára
⬤ egyes kritikusok nagyképűnek vagy véleményesnek találták
⬤ nem biztos, hogy elég inspiráló a mozgalom újonnan érkezők számára.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Slow Food: The Case for Taste

Könyv tartalma:

Vegyen egy lélegzetet.... Olvassa lassan.

Hányszor engedünk meg magunknak olyan pillanatokat a mindennapi életünk során és zűrzavarában, hogy igazán élvezzük - hogy valóban jelen legyünk az étel elkészítésének és elfogyasztásának aktusában? Legtöbbünk számára az ételek élvezete áldozatul esett életünk frenetikus tempójának és annak, hogy a bonyolult kereskedelmi gazdaságban egyre inkább elidegenedünk azoktól a természetes folyamatoktól, amelyek révén az élelmiszereket termesztik és előállítják. A csomagolt, mesterséges és egészségtelen gyorsételek csak a legdrámaibb példái annak, hogy életünkben az élelmiszer degradálódik, és hogy kulturális, politikai és környezeti jólétünket mélyebb veszélyek fenyegetik.

1986-ban Carlo Petrini úgy döntött, hogy ellenáll a gyorséttermek és mindannak, amit azok képviselnek, amikor tiltakozást szervezett a római Spanyol lépcső közelében épülő McDonald's ellen. Petrini és támogatói egy tál pennével felfegyverkezve jelenséget hoztak létre. Három évvel később Petrini megalapította a Nemzetközi Slow Food Mozgalmat, amely nemcsak a gyorséttermi ételekről, hanem a "gyors élet" általános tempójáról is lemondott. A mozgalom kiáltványt adott ki, amelyben a helyi gazdaságok védelmére, az őshonos gasztronómiai hagyományok megőrzésére és egy újfajta, környezettudatos, a fenntarthatóság iránt elkötelezett fogyasztói magatartás megteremtésére szólított fel. Gyakorlati szinten a hagyományos receptekhez, a helyben termesztett élelmiszerekhez és borokhoz, valamint az étkezéshez mint társadalmi eseményhez való visszatérést szorgalmazza. Ma már magazinnal, weboldallal és több mint 75 000 követővel, akik helyi "convivia"-okba, azaz chapterekbe szerveződtek, a Slow Food forradalmasítani készül az amerikaiak élelmiszer-vásárlási szokásait, az ételek elkészítését és fogyasztását, valamint az ételekről való gondolkodásmódot.

A Slow Food nemcsak a mozgalom eredetét, első lépéseit és nemzetközi terjeszkedését idézi fel az alapító szemszögéből, hanem erőteljesen kifejezi a szervezet azon célját is, hogy társadalmi reformokat idézzen elő az ételekhez és az étkezéshez való hozzáállásunk megváltoztatásán keresztül. Ahogy a Newsweek írta, a Slow Food mozgalom mára az amerikai patkányfutás alternatívájának alapjává, "egy kedvesebb és szelídebb kapitalizmus" inspirálójává vált.".

Maradjon hát egy kicsit Alice Waters előszavában "ennek az ízletes forradalomnak" nevezett történeténél, és fedezze fel újra a jó élet örömeit.