So Real It Hurts

Olvasói vélemények

Lydia Lunch „So Real It Hurts” című könyve nyers és erőteljes esszégyűjtemény, amely a hitelesség, a feminizmus és a személyes küzdelem témáira reflektál. Az írásokat a nyers őszinteség és a társadalmi normák éles kritikája jellemzi, különösen a nemekkel és a művészettel kapcsolatos normáké. Nem könnyű olvasmány, gyakran kihívásokkal teli és szemléletes, elsősorban azoknak szól, akiknek van érzékük az élet brutális valóságához és sötét humorérzékük.

Az esszék mélyen személyesek, intellektuálisan ösztönzőek és tele vannak egyedi meglátásokkal. Lydia Lunchot hitelességéért és kendőzetlen történetmeséléséért dicsérik, ami egyszerre teszi művét magával ragadóvá és felejthetetlenné. Az olvasók nagyra értékelik a társadalmi kérdések erőteljes kritikáját, valamint azt, hogy képes megfogalmazni a peremre szorultak küzdelmeit. Az elbeszélést magával ragadónak tartják, humorral és nyers érzelmekkel vegyítve. Sokan úgy találták, hogy a könyv bátor tükörképe az életének, amely a rugalmasságot és az egyéniséget ünnepli.

A könyv grafikus tartalma és brutális őszintesége miatt talán nem mindenki számára alkalmas; egyes olvasók néhány fejezet után kimerítőnek vagy fárasztónak találták. Egyes kritikusok megjegyezték, hogy az esszéket gyakran ismétlődőnek érzik és nyomasztóak lehetnek. A kritikusok azt is megemlítették, hogy az írói stílus - bár nyers és élénk - inkább tűnhet szónoklatosnak, mint éleslátónak. Azok, akik a kényelmet vagy a hagyományos elbeszéléseket keresik, kihívásnak és nem vonzónak találhatják.

(23 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

" A So Real It Hurts a tökéletes cím ehhez a gyűjteményhez. Ez egy küldetésnyilatkozat. Néhány vérző szelet egyenesen a hentesüzletből. Egy ízelítő egy hatalmas archívumból, amelyet kétségtelenül száz év múlva is átnéznek majd a végzős hallgatók, könyvbarátok, filmtörténészek, zenebolondok és egyenesen perverzek." -- Anthony Bourdain, a bevezetőből.

A punkzenész és kulturális ikon Lydia Lunch személyes esszéin és interjúin keresztül karmolja és gereblyézi az olvasó lelkiismeretét ebben az erőteljes, gátlástalan feminista gyűjteményben. A saját dacos természetének provokatív ünneplése és a szegénység, a bántalmazás és a környezetszennyezés gyengítő hatásairól szóló, szinte gyengéd elmélkedések, valamint a nőgyűlölő férfiakkal szembeni zsigeri bosszúfantázia között ingadozó Lydia Lunch bocsánatkérés nélkül mutatja be tetteit, és az olvasónak bátorságot ad, hogy ítélkezzen felette, miközben részletezi azokat a traumákat és megpróbáltatásokat, amelyek azzá a legendás figurává formálták, akivé vált.

A harapós személyes esszék közé illesztett, átgondolt kulturális meglátások azt a széles körben osztott vágyat közvetítik, hogy megelőzze az elkerülhetetlen kulturális amnéziát, és megszilárdítsa elődei és kortársai örökségét. Az ifjabb Hubert Selbyvel készített interjúja és Herbert Hunke profilja, a No Wave és a hatvanas évek végének rövid, romantikátlan története, valamint az ellenkultúra pénzzé válásának fanyar vizsgálata (köszönjük, Vivienne Westwood! ) mind azt a gondolatot erősítik, hogy bár úgy tűnhet, hogy nincsenek már hősök, valójában csak rossz helyen keressük őket. A múlt méltó bálványait elfedték a jövedelmezőbb történelmi narratívák, de Lunch arra hív minket, hogy mélyebbre ássunk.

A So Real It Hurts egy olyan világba rántja be az olvasót, amely teljesen az övé - egy olyan világba, amelyben irigylésre méltó könnyedséggel áll bosszút a ragadozókon, és szinte szexuális dominanciát gyakorol a hatalom felett, és soha nem engedi, hogy a hatalommal rendelkezők túlságosan erősen ragaszkodjanak hozzá.