Értékelés:
A könyv a filozófia és a nevelés kortárs perspektíváját nyújtja, és különösen vonzó az akadémiai filozófia és annak jövője iránt érdeklődő olvasók számára, bár egyesek kritikával illetik a mélység és a történelmi pontosság hiánya miatt.
Előnyök:** Üdítő kortárs perspektívát kínál a filozófiáról és az oktatásról. ** Minden fejezet fókuszált és önállóan is olvasható, megkönnyítve a hozzáférhetőséget. ** Számos folyóirat összefoglalóját tartalmazza, ami megkönnyíti az anyag feldolgozását. ** Értékes bibliográfiát tartalmaz a további olvasmányokhoz. ** Jól lefedi az olyan témákat, mint az alkalmazott filozófia, a környezeti etika és a bioetika. ** Kiváló szókincsgyakorlatot biztosít, amely a haladó olvasók számára is alkalmas, kontextuális támpontokkal. ** Hangsúlyt helyez a mezei filozófiára és annak valós hatására.
Hátrányok:** Egyes olvasók úgy érzik, hogy a könyv tartalma gazdag, de nem elég mély, és nem éri el teljesen a kívánt célt. ** A kritikusok szerint félreérthetően mutatja be a szókratészi filozófiát és gyakorlatot. ** A használt nyelvezetet egyesek túlságosan akadémikusnak és megközelíthetetlennek tartják. ** A tartalomhoz képest drágának tekinthetik. ** A szerzők érvelését történelmietlen értelmezéssel és képmutatással vádolják.
(2 olvasói vélemény alapján)
Socrates Tenured: The Institutions of 21st-Century Philosophy
A professzionális filozófia olyan messzire távolodott a gyökereitől, hogy Szókratésznek esélye sem lenne arra, hogy a legtöbb tanszéken ma már kinevezést kapjon. Elvégre az élet minden területéről származó emberekkel való beszélgetéssel töltötte az idejét, ahelyett, hogy a másodlagos irodalomba temetkezett volna, és érveket csiszolgatott volna a lektorált folyóiratok számára.
Mégis valahogy ez a hipertrófia „igazi” filozófiának nevezi magát. A Socrates Tenured diagnosztizálja a kortárs filozófia patológiáit, és megmutatja, hogyan lehet a területet újraéleszteni. A könyv első része felvázolja a neoliberális korszakban a filozófiával szembenéző válságot, és annak gyökereit visszavezeti a 20.
századi törekvésig, hogy a filozófiát akadémiai diszciplínává tegyék. A második részben a szerzők az alkalmazott etikától kezdve az általuk képviselt „terepfilozófiáig” különböző kísérleteket vizsgálnak meg, hogy szembenézzenek az elszigeteltség és a társadalmi irrelevancia ebből fakadó problémáival.
A harmadik rész összekapcsolja a filozófia értékelését a kutatás társadalomra gyakorolt hatásairól szóló szélesebb körű tudáspolitikai vitákkal. Az utolsó fejezetek azt vizsgálják, hogy a filozófiának milyen hatásai lehetnek, és hogyan nézhet ki a hatás filozófiája.
