Értékelés:
Nathaniel Mackey „Splay Anthem” című könyve pozitív kritikákat kapott zeneiségéért, bonyolult ritmusaiért és az olvasók számára nyújtott élvezetéért. A kritikusok kiemelik költői mélységét és azt, ahogyan az olvasót mind a lapon, mind az előadásban magával ragadja. Egyesek azonban kihívásnak találják a folyékony, nem egyértelmű természetét, amely értelmezéséhez erőfeszítésre van szükség.
Előnyök:⬤ Gazdag zeneiség és ritmikus nyelvezet, amely hangos olvasásra hív.
⬤ Akadémikus és nem akadémikus olvasók számára egyaránt élvezhető.
⬤ Bonyolult stílus, amely mély elkötelezettséget kíván.
⬤ Erős képi világ, amely az olvasás után is megmarad.
⬤ A jazz ünneplése, amely fokozza a költői élményt.
⬤ A költészet folyékony és befejezetlen természete frusztráló lehet néhány olvasó számára.
⬤ Erőfeszítést igényel az összetett stílus teljes értelmezése.
⬤ Nem minden olvasónak tetszhet a jazz hatása.
(4 olvasói vélemény alapján)
Nathaniel Mackey új versgyűjteménye, a Splay Anthem, amely részben antiphonális szónoklat, részben ritmikus suttogás, feltérképezetlen költői terekbe kalauzolja az olvasót.
Három részre osztva - „Braid”, „Fray” és „Nub” (az egyik referenciát Mackey jegyzi meg sztárszerű bevezetőjében: „a Nub birodalmi, csapkodó köztársasága, amivé az Egyesült Államok vált, a zsugorodott hely, amivé a Föld vált, a Nub bolygó")-- Splay Anthem összeszövi a két folyamatos sorverset, amelyeket Mackey több mint húsz éve ír, az »Andoumboulou énekét« és a »Mu«-t (bár »Mu nem több önmagában / mint Andoumboulou«). A nyugat-afrikai dogonok kozmológiájában az Andoumboulou az ősszellemek, és az Andoumboulou dala a szellemekhez intézett dal, temetési dal, az újjászületés dala.
A „Mu” is tele van jelentéssel: muni madár, görög muthos, egy Sun Ra-dallam, egy kontinens, amelyről úgy gondolták, hogy valaha a Csendes-óceánban létezett. Mackey versei egy Mira-festmény vibrálásával követik nyomon a „mi” elveszett törzsét ébrenléti és álomidőn keresztül, földrajzok, kultúrák, történelmek és zenei hagyományok sokaságán keresztül, hiszen a költészet itt mindennek a metszéspontjaként szolgál, a mítosz zenéje, a szellem felemelője.
