Spontaneitás és forma a modern prózában

Eredeti címe:

Spontaneity and Form in Modern Prose

Könyv tartalma:

Ez a tanulmány a posztromantikus prózát elemzi, amelynek szerzői - faji, nemi, osztálybeli, nemzetiségi és egyéb szempontból - különböző szubjektum-pozíciókat foglalnak el. A költészettől eltérően a modern irodalmi prózának nincs olyan retorikai repertoárja vagy szerkezete (a nyelvtaniakon túl), amelyet táblázatba lehetne foglalni.

Ennek eredményeképpen a kísérletezés és a spontán kreativitás zónájává válik, valamint a posztszekulárisnak tekintett spontaneitás fogalmának vizsgálatára szolgáló eszközzé. A különálló történetekre és sajátos sajátosságokra figyelve ez a kötet olyan írókat mutat be, akik menet közben fedezik fel gondolataikat, olyan prózában, amelynek hangzása, ritmusa, szintaxisa és képi világa elmenekül az előre meghatározottak elől. Fejezetek szólnak William Hazlittről, Ralph Waldo Emersonról és Walt Whitmanről (és a hindu filozófiáról), Gerard Manley Hopkinsról, Herman Melville-ről, D.

H. Lawrence-ről és Saul Bellow-ról, Virginia Woolfról és Marion Milnerről, Gwendolyn Brooksról, Adil Jussawalláról és Chimamanda Ngozi Adichie-ről.

Ezeket az írókat intelligensen két átmenet izgatja: egyrészt az impulzusból a formába való átmenet, másrészt az irodalmi és a társadalmi formák közötti átfedés. Olyan felújított társadalmak utáni vágyakozást kutatnak, amelyek - legmélyebb énünket kifejezve - lehetővé tennék azt is, hogy ezek az ének - a pánikszerű széttöredezettség, az erkölcsi relativizmus és a veszélyeztetett kommunikáció idején - állampolgárként lépjenek kapcsolatba egymással.