Stylistic Innovation, Conscious Experience, and the Self in Modernist Women's Poetry: An Imagist Turned Philosopher
Stilisztikai innováció, tudatos tapasztalat és az én a modernista női költészetben a filozófiai diskurzusok reprezentációit vizsgálja a modernista női költészetben. A huszadik század elején a filozófusok az én testi és kapcsolati énként való értelmezése mellett érveltek, amelyet a közösségen belüli interakciók alakítanak és alakítanak át.
Az én és a másik közötti, egykor egyértelmű különbségtétel egyre inkább megkérdőjeleződött. Az én és a világ közötti határoknak ez a felbomlása gyakran megnyilvánult a huszadik század eleji irodalmi művek stílusában. A modernista költészet, akárcsak a tudatfolyam-fikció, metaforát, hangzást és a bevett nyelvtani szerkezetek átdolgozását használta az egyén és a kollektíva közötti határok elmosására.
Ez a könyv azt vizsgálja, hogy az olyan feminista írónők, mint Mina Loy, H. D., Gertrude Stein és Marianne Moore milyen módon használták a stílust és a technikát arra, hogy reagáljanak ezekre a filozófiai vitákra, és hogyan követelték vissza a hatalmat a túlnyomórészt férfiak által folytatott filozófiai diskurzus felett.
Míg számos kritikus foglalkozott ezen írók műveinek tematikus tartalmával, kevés kutató foglalkozott ezzel a kérdéssel, miközben az írások stílusára összpontosított. Ez a könyv bemutatja, hogy ezek a feminista költők hogyan használták fel a költészet látszólag apró stilisztikai választásokat arra, hogy szükséges hozzájárulásokat tegyenek a kortárs filozófiai diskurzusokhoz, és végső soron befogadóbbá tegyék ezeket a filozófiai beszélgetéseket.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)