Still Love

Könyv tartalma:

Öt "megtört" szonettben Jack Powers egy sor mélyen emberi karakter - köztük ő maga is - életébe, döntéseibe, megbánásába és ünneplésébe vonja be az olvasót. A tinédzser Jacktől kezdve, aki megpróbálja "megbütykölni" a katolikus gyóntatási rendszert, az ősöreg Bobig, aki 62 év házasság után gyengéden ápolja haldokló Joanját, végignézzük és azon kapjuk magunkat, hogy drukkolunk Powers embereinek. Azt akarjuk, hogy magjai növekedjenek, rügyei kivirágozzanak, haldokló levelei kellemes szellőben sodródjanak. Halljuk a dalok alatt megbúvó halk nevetést. Mégis, az élet bonyolult, és Jack Powers ezt a bonyolultságot érzi a.

Egy szeizmométer érzékenységével, egy matematikus vagy egy festő pontosságával rögzíti, és úgy játssza, mint a jazz.

Hallgassuk - és figyeljük -, ahogy a szonett szabályai lazulnak, a sorok meghosszabbodnak, a képek megkettőződnek és szimbólumokká válnak, és a történetek visszhangoznak más történetekre. Ebben a gyűjteményben először az Utolsó aktusok következnek, majd a Még mindig szerelem kapcsolatportrék: egy betépett tinédzser hamburgert grillez a családjának; Alice Neel brutálisan őszinte önarcképeket fest. A szonettforma kusza drótként fut végig Powers könyvén, talán a leglátványosabban a Still Love darabokban, valamint a Szertelen szerelem című részben, ahol a forma és a tartalom együttműködik az elvárt szabályok felrúgásában. A Noble Suffering versek esettanulmányok, amelyek a szenvedés értékéről alkotott filozófiai elképzeléseket tesztelik -... tétova eredményekkel. Mégis, a Még mindig szerelem utolsó szakasza, amelynek címe találóan Megadás, egy emlékezéssel zárul.

Ifjú Jack, "lebegve, megadóan/ az áramlatnak, elégedett foltja a gyors folyónak, fehér hold, fekete éjszaka".