Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Structuring Sense: Volume III: Taking Form
A Structuring Sense a szavak és a struktúrák közötti különbséget vizsgálja, bárhogyan is határozzák meg azokat, és bárhogyan is építsék fel azokat. Három kötetben igyekszik bemutatni, hogy a nyelvi kompetencia magyarázatát a lexikai bevitelről a szintaktikai struktúrára, a szavak emlékezetéről a szabályok manipulálására kell áthelyezni.
A nyelvtan és a lexikon kölcsönhatásának újrafogalmazása mélyreható következményekkel jár az emberi elmével és a nyelvvel kapcsolatos nyelvészeti, filozófiai és pszichológiai elméletekre. Hagit Borer eltér a nyelvspecifikus konstrukciós megközelítésektől és a lexikalista megközelítésektől, és amellett érvel, hogy az univerzális hierarchikus struktúrák határozzák meg az értelmezést, és hogy a nyelvi változatosság a flektáló anyag morfológiai és fonológiai tulajdonságaiból ered. A Taking Form, a Structuring Sense harmadik és egyben utolsó kötete ezt a radikális megközelítést alkalmazza az összetett szavak felépítésére.
A szintaxis és a morfológia kutatásait integrálva a szerző a szóalkotás új modelljét dolgozza ki, azt állítva, hogy a nyelv alapvető építőkövei egyrészt merev szemantikai és szintaktikai funkciók, másrészt pedig gyökök, amelyek önmagukban csak fonológiai információcsomagok, és nélkülöznek mindenféle jelentést és grammatikai tulajdonságot. Egy ilyen modellen belül a szintaktikai kategória, a szintaktikai szelekció és az argumentumszerkezet mindegyike a merev funkciókból kivetített szintaktikai struktúrákon keresztül közvetít, vagy alternatívaként a szintaktika általános kombinatorikai elvei, például a Chomsky-féle összeolvadás révén épül fel.
A "szavak" jelentése viszont nem a lexémák létezését foglalja magában, hanem inkább egy jól meghatározott és fonológiailag artikulált szintaktikai tartomány és a fogalmi Tartalom megfeleltetését, amely maga is kívül esik a nyelv mint olyan tartományán. A legtöbb jelenlegi szintaktikai modelltől eltérően, de számos filozófiai hagyománynak megfelelően az Exo-Skelet modell tehát a "jelentést" egyrészt formális funkciókra, másrészt Tartalomra osztja fel.
Míg az előbbieket a szintaktikai-szemantikai struktúrákból olvassuk le, ahogyan azt általában feltételezzük, addig a Tartalom döntően a szintaktikai-fonológiai struktúrákból olvasható le.
