Értékelés:

Margaret Atwood „Felszínre törés” című könyve sokféle reakciót vált ki az olvasókból: egyesek mélynek és gyönyörűen megírtnak találják, míg mások zavarosnak és kevéssé elkötelezettnek írják le. Az elbeszélés egy névtelen nőt követ, aki visszatér gyermekkori otthonába, hogy megkeresse eltűnt apját, és mélyen foglalkozik az elidegenedés, az identitás és az őrület témáival.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt, gazdag vizuális részletekkel és metaforákkal.
⬤ Erőteljes pszichológiai feltárás és mélység.
⬤ Az elidegenedés és a társadalmi elvárások témáit érinti.
⬤ Magával ragadó a főszereplő pszichéjébe való mélyebb merülés szempontjából.
⬤ A kanadai vadon szemléletes leírása, amely fokozza az elbeszélést.
⬤ Zavaros elbeszélésszerkezet és tudatfolyamszerű stílus, amelyet néhány olvasó nehezen tud követni.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy a történetből hiányzik az izgalom és az elkötelezettség.
⬤ Egyes olvasók túlértékeltnek ítélték, akik több izgalmas elemet vártak.
⬤ Vegyes vélemények a tempóról - egyesek szerint lassan indult.
⬤ Nem minden téma talált visszhangra, különösen a kanadai függetlenség témája, amelyhez néhányan nehezen tudtak kapcsolódni.
(165 olvasói vélemény alapján)
A New York Times bestsellerszerzőjétől, A szolgálólány meséjének #1 New York Times bestseller szerzőjétől A Felszínre törés az irodalmi rejtély, a pszichológiai thriller és a spirituális utazás provokatív keveréke, egy művésznő története, aki eltűnt apja keresésére indul egy távoli észak-kvebec-i szigetre.
A művésznő a barátja és egy fiatal házaspár kíséretében kutatja át elhagyatott gyermekkori otthonát, hogy nyomokat keressen, amelyeket szülei hagyhattak hátra. A vadon zavarba ejtő, átalakító erejű elszigeteltségében azonban barátai házassága kezd szétesni, a szex a konfliktusok katalizátorává válik, az erőszak és a halál pedig ott lapul a felszín alatt.
Ahogy könyörtelen kutakodása a saját elfojtott titkaival való izgalmas szembesüléshez vezet, a lány gyorsan lecsúszik abba, ami vagy az őrület, vagy a legélesebb önismeret lehet. Margaret Atwood kísérteties remekművét áthatja a feszültség, összetett a többrétegű jelentés, és briliáns, gyémántéles prózával írta meg.