Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv alapos és részletes referenciát nyújt a cajun zenéről és a Swamp Popról, kiemelve annak történetét és legfontosabb zenészeit. Bár a könyv dicséretet kap a széles körű kutatásaiért, egyes olvasók szerint a tudományos stílusa ismétlődő, és azt kívánják, hogy jobban összpontosítson az egyes művészekre.
Előnyök:⬤ Alapos kutatás
⬤ a Cajun és a Swamp Pop zene átfogó bemutatása
⬤ jó hivatkozások a művészekre
⬤ élvezetes történelmi betekintés
⬤ elengedhetetlen e regionális zenei műfaj megértéséhez.
Hátrányok:⬤ A tudományos írásmód fárasztó és ismétlődő lehet
⬤ egyes olvasók több részletet szeretnének az egyes művészekről
⬤ az alkalmi olvasók számára túlságosan technikai jellegű lehet.
(10 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Swamp Pop: Cajun and Creole Rhythm and Blues
Könyv tartalma:
Az 1950-es években a louisianai zene állt a rock and roll középpontjában. A legtöbb rajongó tudja, hogy Jerry Lee Lewis, az egyik ikon, a louisianai Ferridayből, a deltavidék közepéről pattant ki, és hogy Carl Perkins és Elvis Presley mellett ő volt a legelső "fekete zenét játszó fehér fiúk" egyike. A műfajra nagy hatással volt New Orleans, amely olyan jelentős karrierek indítója volt, mint Little Richardé és Fats Dominoé.
Az el nem mondott "történet többi része" a swamp pop története, a louisianai zene egy olyan formája, amelyet inkább gyakorlói és slágereik alapján ismernek, mint definíció alapján. Mi is ez? Melyik igazi rockrajongó nem ismeri néhány legfontosabb előadóját? Dale és Grace ("I'm leaving It Up to You"), Phil Phillips ("Sea of Love"), Joe Barry ("I'm a Fool to Care"), Cooke and the Cupcakes ("Mathilda"), Jimmy Clanton ("Just a Dream"), Johnny Preston ("Runnin' Bear"), Rod Bernard ("This Should Go On Forever") és Bobby Charles ("Later, Alligator")? Sokan mások is ugyanilyen fontosak voltak a régióban.
A Swamp Pop: Cajun and Creole Rhythm and Blues több mint ötven, dél-louisianai és kelet-texasi swamp popzenészekkel készített interjú alapján feltárja a vadul népszerű cajun és zydeco zene gyakran figyelmen kívül hagyott, olykor gúnyolt testvérműfajának gyökereit. Ebben az első, teljes egészében a swamp popnak szentelt könyvben Shane K. Bernard feltárja ennek a hibrid formának a történetét, amelyet az 1950-es években tizenéves cajunok és fekete kreolok találtak ki.
Félretették szüleik hagyományos francia zenéjének hegedűjét és harmonikáját, hogy megtanulják az elektromos gitárt és basszusgitárt, a szaxofont, a zongorát és a nagyvárosi rhythm-and-blues modern dobcsapdáit. Új hangzásukban a country-and-western és a rhythm-and-blues keveredett vidéki cajun és kreol örökségük izgalmas elemeivel. Az 1950-es és 1960-as években az amerikai zenegépek és a zenei listák tele voltak mocsári popkedvencekkel.
