Szégyen és szükségszerűség, második kiadás, 57.

Olvasói vélemények

Bernard Williams „Szégyen és szükségszerűség” című könyve az ókori görög filozófia tudományos igényű feltárása, amely szerint a mai etikai helyzetek jobban hasonlítanak a korai görögök által tapasztaltakhoz, mint azt gyakran elismerik. A könyv az erkölcs, a szégyen és az emberi szabadság témáit járja körül, hangsúlyozva e fogalmak összetettségét, ahogyan azokat ókori és modern kontextusban egyaránt értelmezik.

Az esszék éleslátóak és világosan fejezik ki az összetett filozófiai gondolatokat. Williams képessége, hogy a filozófiai hagyományok széles skálájával foglalkozzon, és megfogalmazza az ókori görög gondolkodás relevanciáját a kortárs kérdések szempontjából, nagy elismerést vált ki. A könyvet sokan ragyogónak és informatívnak találják, és fontos hivatkozási alapként szolgál a filozófiát tanulók számára.

Néhány olvasó megjegyzi, hogy az írás néha hosszadalmas és elkalandozó, ami kihívást jelentő olvasmány. Emellett kritikák hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy Williams egyes érvei, különösen a szégyen autonómiájára vonatkozó állításai erősebb alátámasztásra szorulnak. A Kindle-kiadás technikai problémáit, különösen a lábjegyzetek elérhetőségének hiányát is jelentős hátrányként emelték ki.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Shame and Necessity, Second Edition, 57

Könyv tartalma:

Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy az ókori görögöknek kezdetleges elképzeléseik voltak az énről, a felelősségről, a szabadságról és a szégyenről, és hogy mostanra az emberiség ezekből fejlődött egy kifinomultabb erkölcsi tudat felé. Bernard Williams eredeti és radikális könyve megkérdőjelezi a nyugati történelemnek ezt a képét. Bár sok tekintetben különbözünk a görögöktől, Williams azt állítja, hogy a különbségek nem az etikai élet ezen alapvető elképzeléseinek megváltozására vezethetők vissza. Jobban hasonlítunk a régiekhez, mint azt hajlandóak vagyunk elismerni, és csak ha ezt megértjük, akkor tudjuk megfelelően felfogni a tőlük való legfontosabb különbségeinket, például a rabszolgaság elutasítását.

A szerző filozófus, de könyvének nagy része olyan írókra irányul, mint Homérosz és a tragédiák, akiket mint költőket tárgyal, és nem csupán mint filozófiai anyagot. Tanulmányának középpontjában az a kérdés áll, hogyan érthetjük meg egyáltalán a görög tragédiát, amikor annak világa oly távol áll a miénktől.

Williams elmagyarázza, hogyan van az, hogy amikor az ókoriak beszélnek, nem pusztán önmagukról, hanem önmagunkról is mesélnek nekünk. A. A. Long új előszóban vizsgálja a kötet hatását Williams lenyűgöző pályafutásának összefüggésében.