Olvasói vélemények
Összegzés:Michael Polanyi „Személyes tudás” című műve a szubjektív és objektív tudás közötti kölcsönhatás mélyreható vizsgálata, amely kritizálja a tudományos objektivitásról vallott modern nézeteket, és hangsúlyozza a személyes elkötelezettség fontosságát a valóság megértésében. A könyvet mélysége, interdiszciplináris megközelítése és gazdag prózája miatt ünneplik, bár kihívásnak számít, és gondos, elmélyült olvasást igényel.
Előnyök:A könyv a különböző tudományágakat átfogó, széleskörű meglátásokat kínál, koherens filozófiai érvelést fogalmaz meg a személyes tudással kapcsolatban, és egyedülálló kritikát fogalmaz meg a tudásról és a tudományról alkotott hagyományos nézetekkel szemben. Polanyi írását mélysége és gazdagsága miatt értékelik, jelentős összefüggéseket teremt a szubjektív tapasztalat és az objektív valóság között. Oktatási értéke és a tudással kapcsolatos nézőpontok megváltoztatására való képessége miatt erősen ajánlott.
Hátrányok:A szöveg kihívást jelent, és megértéséhez jelentős idő- és energiabefektetést igényel. Sok olvasó igényesnek találja az írásmódot, egyes részeket elkalandozásoknak érzékel. Nem biztos, hogy alkalmas azoknak, akik nem ismerik az összetett filozófiai fogalmakat, vagy akik gyors olvasmányt keresnek. Az érvelés időnként elvontnak tűnhet, ami a szélesebb közönség számára kevésbé hozzáférhetővé teszi.
(45 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Personal Knowledge: Towards a Post-Critical Philosophy
Könyv tartalma:
A Személyes tudás című könyv 1958-as megjelenése megrázta a tudomány világát, mivel Michael Polanyi célba vette a merev empirizmus és a szabályokhoz kötött logika régóta fennálló eszményeit. A Személyes tudás ma is a huszadik század egyik legjelentősebb tudományfilozófiai könyve, amely a „hallgatólagos tudás” és a „személyes tudás” kulcsfontosságú fogalmait állította a kutatás előterébe.
Ebben a figyelemre méltó értekezésben Polanyi tanúsítja, hogy személyes tapasztalataink és a tudás megosztásának módja mélyreható hatással van a tudományos felfedezésekre. A teljesen szenvtelen kutató elképzelése ellen érvel, rámutatva, hogy még a legszigorúbb tudományokban is művészet a megismerés, és hogy a személyes elkötelezettség és a szenvedély logikusan szükséges részei a kutatásnak. Technológiai korunkban, amikor a tényeket elválasztják az értéktől és a tudományt az emberségtől, Polanyi munkája továbbra is a veleszületett kíváncsiság és a tudományos hitbéli ugrások mellett száll síkra, amelyek a legelképesztőbb leleményességünket mozgatják.
A bővített kiadáshoz Mary Jo Nye, Polyani tudós kutatója a filozófus-tudós munkásságát kortárs kontextusba helyezte, friss meglátásokat kínálva és hasznos útmutatót nyújtva a műben szereplő kritikus kifejezésekhez. A vallástudomány, a kémia, a közgazdaságtan és az antropológia legkülönbözőbb területein használt Polanyi nézete a tudás létrehozásáról ma is ugyanolyan releváns az intellektuális törekvések szempontjából, mint amikor több mint ötven évvel ezelőtt először keltett hullámokat.
