Széndatálás, hidegfúzió és egy görbe golyó

Olvasói vélemények

David D. Moon „Carbon Dating, Cold Fusion, and a Curve Ball” című könyve a tudományos elméletek és a bibliai események egyedülálló keverékét mutatja be, különös tekintettel a széndatálásra és a hidegfúzióra. Miközben érdekes ötleteket és innovatív koncepciókat kínál az energiatermeléssel és a történelmi eseményekkel kapcsolatban, az olvasóknak vegyes érzéseik vannak a tudományos érvényességével és bemutatásával kapcsolatban.

A könyvet érdekesnek és elgondolkodtatónak írják le, amely újszerű megközelítést kínál a tudományos koncepciók és a bibliai elbeszélések egyesítésével. Az olvasók értékelik a lebilincselő írásmódot, az összetett témák közérthető magyarázatát, valamint a hidegfúzióval és a lehetséges új energiaforrásokkal kapcsolatos innovatív elképzeléseket. Sokan úgy találták, hogy a könyv az olvasók széles köre számára tanulságos, beleértve a tudósokat és a tudomány és a vallás kölcsönhatása iránt érdeklődőket is.

A kritikusok megemlítik, hogy a könyv nem feltétlenül tartja magát szigorúan a tudományos normákhoz, azzal érvelve, hogy az áltudomány felé hajlik, és hiányoznak belőle az empirikus bizonyítékok. Egyes olvasók nehezen emészthetőnek találták a tudományos szakzsargon miatt, mások pedig úgy vélték, hogy túlságosan is megpróbálja a vallási meggyőződéseket tudományos elméletekkel igazolni. Néhányan csalódottak voltak, inkább kioktatásnak érezték magukat, mint felvilágosításnak.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Carbon Dating, Cold Fusion, and a Curve Ball

Könyv tartalma:

A paleontológusokat és a geológusokat a fosszíliák, kőzetek és ásványok kora érdekli, amelyből következtetnek a geológiai rétegek korára a földtani oszlopban. A tudósok radioaktív kormeghatározási módszereket alkalmaznak, például a szén 14, az urán 238 és a tórium 232 radioaktív bomlását a kövületekben és ásványokban. A pontos kormeghatározás a radioaktív kibocsátások sebességének, valamint a bomlási sorozatban a kiindulási és a termékelemek relatív mennyiségének ismeretétől függ. Ha azonban egy zavaró nukleáris változás korábban történt, akkor a földi lelőhely vélt kora tévesnek kell lennie.

1989-ben Dr. Martin Fleischmann és Stanley Pons a Utah-i Egyetemen bejelentették a hidegfúzió - a hidrogén héliummá és energiává történő fúziója fémelektródákban, szobahőmérsékleten - felfedezését. Nem sokkal később a hidegfúziós kutatások azt is felfedték, hogy a számos új elemet alkotó magtranszmutációk szabadon végbemennek. Még a hidegfúziós típusú cellákba szándékosan hozzáadott radioaktív urán és tórium is transzmutációkat eredményezett, és a radioaktivitás akár 95 százalékának eltűnését órák vagy percek alatt. Ezenkívül felfedezték, hogy az Amerikában és Európában feltalált speciális vízszivattyúk a víz intenzív felkavarásával és "kavitációs buborékok" létrehozásával "többlethőt" és lehetséges nukleáris hatásokat generálnak.

A Carbon Dating, Cold Fusion, and a Curve Ball című könyvében a szerző a Földben bekövetkezett, zavaró nukleáris (elem) változásokat tételezi fel, és azt javasolja, hogy a Noé özönvíz idején (1Mózes 6-8) az intenzív hidrodinamika következtében kiterjedt elem-átalakulások történtek. Ha ez így van, elképzelhető, hogy a radioaktív elemek nagymértékű átalakulása történt, ami megbízhatatlanná teszi a ma végzett legtöbb elemzés radioaktív kormeghatározási eredményeit. Ennek az elméletnek egy viszonylag egyszerű tesztje körvonalazódik. A teszthez egy darab bizmutfémet, egy víztartályt és egy csónak külső motorját használnánk.

A könyv a nem természettudósoknak íródott, de a természettudományokban vagy mérnöki tudományokban jártasakat is meghívjuk, hogy vizsgálják meg a földi elemek transzmutációjának új hipotézisét és a földi anyagok kormeghatározásának ebből következő, radioaktív elemekkel történő megváltoztatását.