Széndatálás, hidegfúzió és egy görbe gömb

Olvasói vélemények

A „Széndatálás, hidegfúzió és egy görbe gömb” című könyv a tudomány és a bibliai események metszéspontját vizsgálja, különös tekintettel a széndatálásra és a hidegfúzióra. Míg sok olvasó érdekesnek találja az elméleteket és az írást érthetőnek, az állítások tudományos érvényességével és a hit és a tudomány keveredésével kapcsolatban kritikák is elhangzanak.

A könyv lenyűgöző gondolatokat mutat be, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos tudományos nézeteket, különösen a széndioxid kormeghatározás körül. Jól megírt és a nem tudósok számára is érthető, így az összetett témák könnyebben megérthetők. Sok olvasó értékeli a tudományos fogalmak és a bibliai elbeszélések között felállított innovatív kapcsolatokat. A könyvet különböző területek, köztük a geológia, a paleontológia és a régészet számára is tanulságosnak írják le.

Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyvből hiányoznak a szigorú tudományos bizonyítékok, és olyan elméleteket mutat be, amelyek inkább áltudományok, mint tények. Mások szerint nyitott szemléletet igényel a szerző tudomány és hit keveredése iránt, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik, különösen azoknak nem, akik szigorúan tudományos vitákat keresnek. A tudományos szakzsargon miatt egyesek számára lassú olvasmány lehet, és a tudományos hitelességgel kapcsolatos bánásmóddal kapcsolatban is vegyesek az érzések.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Carbon Dating, Cold Fusion, and a Curve Ball

Könyv tartalma:

A paleontológusokat és a geológusokat a fosszíliák, kőzetek és ásványok kora érdekli, amelyből következtetnek a geológiai rétegek korára a földtani oszlopban. A tudósok radioaktív kormeghatározási módszereket alkalmaznak, például a szén 14, az urán 238 és a tórium 232 radioaktív bomlását a kövületekben és ásványokban.

A pontos kormeghatározás a radioaktív kibocsátások sebességének, valamint a bomlási sorozatban a kiindulási és a termékelemek relatív mennyiségének ismeretétől függ. Ha azonban egy zavaró nukleáris változás korábban történt, akkor a földi lelőhely vélt kora tévesnek kell lennie. 1989-ben Dr.

Martin Fleischmann és Stanley Pons a Utah-i Egyetemen bejelentették a hidegfúzió - a hidrogén héliummá és energiává történő fúziója fémelektródákban, szobahőmérsékleten - felfedezését.

Nem sokkal később a hidegfúziós kutatások azt is felfedték, hogy a számos új elemet alkotó magtranszmutációk szabadon előfordulnak. Még a hidegfúziós típusú cellákba szándékosan hozzáadott radioaktív urán és tórium is transzmutációkat eredményezett, és a radioaktivitás akár 95 százalékának eltűnését órák vagy percek alatt.

Ezen kívül felfedezték, hogy az Amerikában és Európában feltalált speciális vízszivattyúk a víz intenzív felkavarásával és "kavitációs buborékok" létrehozásával "többlethőt" és lehetséges nukleáris hatásokat generálnak. A Carbon Dating, Cold Fusion, and a Curve Ball című könyvben a szerző a Földön bekövetkező, zavaró nukleáris (elem-) változásokat posztulálja, és azt javasolja, hogy a Noé özönvíz idején (Genezis 6-8) intenzív hidrodinamika hatására kiterjedt elem-átalakulások történtek. Ha ez így van, elképzelhető, hogy a radioaktív elemek nagymértékű átalakulása történt, ami megbízhatatlanná teszi a ma végzett legtöbb elemzés radioaktív kormeghatározási eredményeit.

Ennek az elméletnek egy viszonylag egyszerű tesztje körvonalazódik. A teszthez egy darab bizmutfémet, egy víztartályt és egy csónak külső motorját használnánk. A könyv a nem természettudósoknak íródott, de a természettudományokban vagy mérnöki tudományokban jártasakat is meghívjuk, hogy vizsgálják meg a földi elemek transzmutációjának új hipotézisét és a földi anyagok kormeghatározásának ebből következő, radioaktív elemekkel történő megváltoztatását.