Olvasói vélemények
Összegzés:Timothy Mitchell „Carbon Democracy” című könyve kritikusan vizsgálja az olajipar és a világpolitika közötti kapcsolatot a huszadik század folyamán. Éleslátó elemzést nyújt arról, hogy az olaj hogyan alakította a politikai hatalmat és a gazdaságpolitikát, miközben aggodalmakat vet fel az olajcsúcs és az éghajlatváltozás okozta jövőbeli kihívásokkal kapcsolatban. Az olvasók szerint a könyv megkérdőjelezi a hagyományos feltételezéseket, és értékes történelmi kontextust nyújt, de időnként sűrű és nehezen olvasható.
Előnyök:Alaposan kutatott, és új perspektívát nyújt az olaj, a demokrácia és a globális politika történetéről. Rendkívül informatív, értékes betekintést nyújt az energiarendszerek és azok társadalmi hatásainak összetettségébe. Kritikus nézőpontot kínál az Egyesült Államok külpolitikájáról és az olajjal való kapcsolatáról, és az éghajlati kérdések iránt érdeklődők számára alapvető olvasmánynak számít.
Hátrányok:A könyvet gyakran nehéz és fárasztó olvasmányként jellemzik, szerkezetében ugrálós, és időnként ellentmondásos vagy összeesküvés-elméleteket tartalmazó elméleteket mutat be. Egyes olvasók szerint érvei politikailag elfogultak és nem teljesen megalapozottak. Tudományos stílusa és mélysége miatt nem biztos, hogy az általános közönség számára vonzó.
(25 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Carbon Democracy: Political Power in the Age of Oil
Könyv tartalma:
"Egy briliáns, revizionista érvelés, amely az olajcégeket a 20. századi történelem középpontjába helyezi - és a politikai és környezeti válságok középpontjába, amelyekkel most szembesülünk."" -- Guardian
Gyakran mondják, hogy az olaj átok, amely a kitermelő országokat háborúk, korrupció és óriási egyenlőtlenségek által meghatározott életre kárhoztatja. A Carbon Democracy ennél összetettebb történetet mesél el, azt állítva, hogy egyetlen nemzet sem menekül meg az olajtól való kollektív függőségünk politikai következményei elől. Ez formálja a politikát mind az olyan régiókban, mint a Közel-Kelet, amelyek az olajtermelésből származó bevételekre támaszkodnak, mind pedig azokon a helyeken, ahol a legnagyobb az energia iránti kereslet.
Timothy Mitchell a szénenergia történetéből indul ki, hogy radikálisan új történetet meséljen el a demokrácia felemelkedéséről. A szén olyan energiaforrás volt, amely olyannyira nyitott volt a megzavarásra, hogy a nyugati oligarchák először váltak sebezhetővé a demokrácia iránti tömeges követelésekkel szemben. A huszadik század közepén azonban az olcsó és bőséges kőolajból - főként a Közel-Keletről - származó energia kifejlesztése lehetőséget kínált arra, hogy a demokratikus nyomással szembeni sebezhetőséget csökkentsék. Az olaj bősége a történelemben először tette lehetővé, hogy a politikai életet a ma "gazdaságnak" nevezett valami irányítása és annak végtelen növekedésének ígérete köré szervezzék át. A Nyugat politikája függővé vált a nem demokratikus Közel-Kelettől.
A huszonegyedik században a modern demokratikus politika olajalapú formái fenntarthatatlanná váltak. A Közel-Keleten a külföldi beavatkozás és a katonai uralom megingott, miközben a kormányok mindenütt képtelennek tűnnek arra, hogy kezeljék azokat a válságokat, amelyek a szénalapú demokrácia korszakának végével fenyegetnek - az olcsó energia eltűnésével és az ökológiai rend szénalapú összeomlásával.
Azáltal, hogy az energiatermelést a demokratikus korszakot alakító központi erővé teszi, a Carbon Democracy újragondolja az energia történetét, a természet politikáját, a demokrácia elméletét és a Közel-Kelet helyét közös világunkban.
