Szép rasszizmus - Hogyan állandósítják a faji ártalmakat a progresszív fehér emberek?

Olvasói vélemények

A „Szép rasszizmus” című könyvében Robin DiAngelo a rasszizmus összetettségét vizsgálja, különös tekintettel a progresszív fehér egyének által fenntartott finomabb formákra. A könyv kritikával illeti a „nem rasszizmus” gondolatát, és hangsúlyozza az aktív rasszizmus-ellenesség szükségességét, arra ösztönözve az olvasót, hogy szembesüljön tudattalan előítéleteivel. DiAngelo személyes anekdotákat és kutatásokat használ, hogy érveljen, miközben elismeri a témával járó kellemetlenségeket is. Míg sok olvasó tanulságosnak és szükségesnek találta a művet, mások a korábbi munkáival való redundancia és a konstruktív megoldások hiánya miatt kritizálták.

Sok olvasó értékelte a könyv kihívást jelentő nézőpontját a rasszizmusról, a személyes előítéletekkel kapcsolatos önismeretre ösztönző képességét és DiAngelo őszinte megközelítését. A művet hasznos forrásnak tekintették annak megértéséhez, hogy a fehér progresszívek hogyan járulnak hozzá a rendszerszintű rasszizmushoz, és néhányan felvilágosítónak és a rasszizmus elleni erőfeszítések önfejlesztéséhez elengedhetetlen olvasmánynak találták.

A kritikusok megjegyezték, hogy a könyvet gyakran feleslegesnek érezték, ha valaki már olvasta a „Fehér törékenységet”, és néhányan csalódottságuknak adtak hangot DiAngelo megközelítése miatt, amelyet inkább vádaskodónak, mintsem konstruktívnak találtak. Mások úgy érezték, hogy hiányoznak a rasszista viselkedés megváltoztatására kínált gyakorlati megoldások. Néhányan túlságosan negatívnak és demotiválónak érezték a hangnemet, amely túlságosan a kellemetlen igazságok feltárására összpontosít, anélkül, hogy elegendő reményt vagy lehetőséget adna a változásra.

(101 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Nice Racism - How Progressive White People Perpetuate Racial Harm

Könyv tartalma:

A rasszizmus nem egyszerű jó és rossz emberek kérdése. Robin DiAngelo a White Fragility című könyvében elmagyarázta, hogy a rasszizmus egy olyan rendszer, amelybe minden fehér ember szocializálódott. Egy provokatív állítást is megfogalmazott: a fehér progresszívek okozzák a legtöbb kárt a színesbőrű embereknek a mindennapokban. A Szép rasszizmus című folytatásos művében elmagyarázza, hogyan teszik ezt.

Szociológusi múltjára és több mint huszonöt éve tartó antirasszista oktatói munkásságára támaszkodva továbbviszi a beszélgetést. DiAngelo fehér emberként közvetlenül a fehérekhez írva számos gyakori faji mintát azonosít, és lebontja, hogy a jó szándékú fehérek hogyan állandósítják tudtukon kívül a faji ártalmakat. Ezek a minták közé tartozik a sietség, hogy bebizonyítsuk, hogy „nem vagyunk rasszisták”; a fehér előny lekicsinyítése; a fekete, őslakos és más színes bőrű emberek romantizálása; úgy tenni, mintha a fehér szegregáció „csak úgy megtörténne”; elvárni, hogy a BIPOC emberek tanítsanak minket a rasszizmusról; óvatosság; és szégyenérzet. Megkérdőjelezi az individualizmus ideológiáját, és elmagyarázza, miért rendben van, ha általánosítunk a fehér emberekről, és bemutatja, hogy a más elnyomást megélő fehérek még mindig profitálnak a rendszerszintű rasszizmusból. Őszintén írva saját botlásairól és küzdelmeiről, mintát mutat a jövőre, arra bátorítva a fehér olvasókat, hogy folyamatosan nézzenek szembe a bűnrészességükkel, és vállalják a bátorságot, az élethosszig tartó elkötelezettséget és a felelősségre vonást.

A Szép rasszizmus nélkülözhetetlen mű minden fehér ember számára, aki lépéseket akar tenni annak érdekében, hogy értékeit összhangba hozza a tényleges gyakorlatával, és a színesbőrűek számára olyan „bennfentes” perspektívát kínál, amely hasznos lehet a fehérségben való eligazodásban.