Értékelés:
Mary Oliver „Szomjúság” című verseskötetét a közérthetőségéért, a természet mélységes megbecsüléséért és spirituális felhangjaiért ünneplik. Az olvasók érzelmileg átérezhetik művét, témái a természetben való örömtől a gyászról és a hitről való elmélkedésig terjednek. A könyv a nevetéstől a könnyekig az érzések széles skáláját idézi fel, vigasztaló és elgondolkodtató élményt nyújtva. Egyes kritikusok szerint azonban a könyv a prédikáció felé hajlik, és nem rendelkezik a korábbi műveinek mélységével, különösen ami a vallási témákat illeti.
Előnyök:⬤ Megható és érzelmes, személyes és spirituális szinten is hatással van az olvasóra.
⬤ Megközelíthető költészet, amely mélyebb elmélkedésre hív a természetről és a hitről.
⬤ Gyönyörű képek, amelyek erős hely- és érzelemérzetet keltenek.
⬤ Alkalmas a költészettel újonnan ismerkedő olvasók számára is, mivel nem megjátszott élvezetet nyújt.
⬤ Hatékony a gyász feldolgozására és az élet megbecsülésére.
⬤ Néhány olvasó túlságosan hangsúlyosnak találja a vallási témákat, és inkább prédikációnak, mint költészetnek érzi.
⬤ Hiányzik belőle az a mélység és az a mélység, amelyet néhány rajongó a korábbi gyűjteményektől vár.
⬤ Néhány formázási problémát észleltek az e-könyvváltozatokban, például a betűméretek nem következetesek.
⬤ Néhány vers Oliver más műveihez képest nem rezonált olyan erősen.
(151 olvasói vélemény alapján)
Thirst: Poems
A Pulitzer-díjas Mary Oliver negyvenhárom új versét tartalmazó gyűjteménye, a Szomjúság két új irányzatot mutat be a költő munkásságában.
A több mint negyven éve szeretett élettársa halála miatti gyásszal küzdve arra törekszik, hogy a bánatot a lelki fejlődéshez vezető útként, a gyászt pedig a szeretet részeként, nem pedig annak végeként élje meg. És ezeken az oldalakon először krónikázza meg a hit felfedezését, anélkül, hogy feladná a fizikai világ szeretetét, amely négy évtizeden át jellemezte munkásságát.
Három lenyűgöző hosszúságú versében Oliver a vallási tanok dimenzióit kutatja és paramétereit teszteli, a jónak lenni kérdését teszi fel például: „Mi célból? / A mennyország reménye? Nem az. Hanem hogy belépjünk / a másik birodalomba: a kegyelembe, és a képzeletbe, / és a sokféle szimpátiába: hogy olyanok legyünk, mint egy levél, egy rózsa, / egy delfin.”.
