Upstream: Válogatott esszék

Olvasói vélemények

Mary Oliver „Upstream” című esszégyűjteményét lírai szépségéért és bölcsességéért dicsérik, amely arra hívja az olvasót, hogy értékelje a természetet és saját környezetét. Sok kritikus mélyen megérintette a prózáját, és a költészetéhez hasonlította. Néhányan azonban csalódottságuknak adnak hangot az esszégyűjtemény koherenciája miatt, és aggályokat fogalmaznak meg a művészettel és a társadalmi kötelezettségekkel kapcsolatos nézeteivel kapcsolatban.

Az esszék gyönyörűen megírtak, tele lírai leírásokkal és költői meglátásokkal. Az olvasók inspirációt találnak Oliver azon képességében, hogy összekapcsolja a természetet a személyes reflexióval. A könyv szívből jövő és őszinte feltárást kínál az élet bonyolultságáról, és visszhangra talál azoknál, akik csodálják a költészetét. Számos kritika kiemeli a gyűjteményt, mint átgondolt ajándékot és vigaszforrást a stresszes időkben.

Néhány recenzens úgy véli, hogy az esszékből hiányzik a koherencia, és inkább tűnik véletlenszerű válogatásnak, mint egységes műnek. Az esszéformát illetően vegyesek az érzések a költészetéhez képest, egyesek szerint nem tartja meg ugyanazt az egyszerűséget és mélységet. Az egyik kritikus bírálta a művészek munkájuk iránti odaadásáról alkotott nézeteit, azt sugallva, hogy azok a hagyományos nemi szerepeket erősítik.

(362 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Upstream: Selected Essays

Könyv tartalma:

Az O, az Oprah magazin az év tíz legjobb könyve között.

A New York Times bestsellere, a szeretett költő, Mary Oliver esszégyűjteménye.

„Alig van olyan oldal az Upstream című könyvemben, amelyet ne hajtogatnék le, ne húznék alá és ne firkálnék rá, annyira töltődik Oliver nyelvezete...”. --Maureen Corrigan, NPR's Fresh Air.

„Oliver korábbi könyveiből és máshonnan származó esszéket egyesítve ez a gyöngyszem-gyűjtemény a költő természeti, spirituális és művészeti világról szóló gondolatainak lenyűgöző szintézisét kínálja...” -- The New York Times

„Kezdetben olyan fiatal voltam, és olyan idegen önmagam számára, hogy alig léteztem. Ki kellett mennem a világba, látni, hallani és reagálni rá, mielőtt egyáltalán tudtam, ki vagyok, mi vagyok, mi akarok lenni.”.

Így kezdődik az Upstream, egy esszégyűjtemény, amelyben a nagyra becsült költő, Mary Oliver arról elmélkedik, hogy kisgyermekként és felnőttként is hajlandó volt elveszni a természet és az irodalom világának szépségében és rejtelmeiben. Hangsúlyozva gyermekkori „barátja”, Walt Whitman jelentőségét, akinek munkásságán keresztül értette meg először, hogy a vers egy templom, „egy hely, ahová be lehet lépni, és amelyben érezni lehet”, és aki arra bátorította, hogy tűnjön el az írói világában, Oliver azokról az erőkről elmélkedik, amelyek lehetővé tették számára, hogy munkából és szerelemből életet teremtsen magának. Mint írja: „Nem tudnék költő lenni a természet világa nélkül. Valaki más igen. De én nem. Számomra az erdőbe vezető ajtó a templomba vezető ajtó.”.

Az Upstream követi Olivért, amint a művészi munka öröméről, az őt körülvevő növény- és állatvilág iránti határtalan kíváncsiságáról, valamint az őt Shelleytől, Wordsworth-től, Emersontól, Poe-tól és Frosttól, a múlt nagy gondolkodóitól és íróitól örökölt felelősségről elmélkedik, hogy átgondoltan, értelmesen és szenvedélyesen éljen és figyeljen. Ebben a gyűjteményben Oliver nem csak önmagát helyezi felfelé, hanem minket is, hiszen mindannyiunkat arra biztat, hogy maradjunk mozgásban, vesszünk el az ismeretlen áhítatában, és adjunk erőt és időt a bennünk élő kreatív és szeszélyes késztetéseknek.