Szöveg és szupertext Ibsen drámáiban

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Text and Supertext in Ibsen's Drama

Könyv tartalma:

Brian Johnston Ibsenhez való, ma már jól ismert hozzáállása semmihez sem hasonlítható.

Johnston Ibsen tizenkét realista darabját egyetlen ciklikus műnek tekinti, amelynek realista módszere sokkal nagyobb költői szándékot rejt, mint azt eddig sejtették. Úgy véli, hogy a ciklus az európai képzelet egyik fő művét alkotja, amely nagyságrendjét tekintve Goethéhez vagy Dantéhoz hasonlítható.

És kimutatta, hogy Ibsen a romantikus és hegeli művészet és gondolkodás örököse, aki ezt az örökséget saját korának körülményeihez igazította. Ez a mű bemutatja, hogy az Ibsen-drámák nyelve és jelenete, szereplői és kellékei hogyan állítanak fel egy merész és messzemenő színházi célt: nem kevesebbet, mint biológiai és kulturális identitásunk számvetését a maga sokrétű teljességében. Johnston amellett érvel, hogy Ibsen realista szövege, miközben a tizenkilencedik századi élet megjelenítésére ösztönöz, tárgyilagosan és pontosan egy alternatív képet is felépít, amelyben kulturális múltunk archetipikus alakjai és szituációi újra birtokba veszik a realista színpadot.

Így Ibsen stratégiáját realista darabjaiban kettősnek látja: (1) a darabokban bemutatott tizenkilencedik századi valóság dialektikus felforgatásának, és (2) az archetipikusnak a múltból való kényszerű visszaszerzésének, hasonló eljárással, mint James Joyce az Ulyssesben. Szupertextus alatt Johnston a kulturális referenciák tárházát érti, amelyből Ibsen realista műveiben éppúgy folyamatosan merített, mint korábbi költői és történelmi drámáiban.