Szovjet géppisztolyok a második világháborúban: Ppd-40, Ppsh-41 és Pps

Olvasói vélemények

A könyv informatív és jól felépített áttekintést nyújt a második világháború alatti szovjet géppisztolyokról, különös tekintettel a PPSh-41 és PPS-43 típusokra. A könyv a technikai részleteket történelmi összefüggésekkel ötvözi, és számos illusztrációt tartalmaz, így a hadtörténelem iránt érdeklődő olvasók számára is hozzáférhetővé és érdekfeszítővé teszi a könyvet.

⬤ Jól áttekinthető, könnyen olvasható információkkal és fotókkal
⬤ kitér a szovjet géppisztolyok fejlesztésére és taktikai használatára
⬤ összehasonlítja a szovjet fegyvereket a német társaikkal
⬤ értékes történelmi betekintést nyújt
⬤ jó ár-érték arány
⬤ rendkívül informatív.

⬤ Hiányzik a PPS-43-ról szóló részletes információ a PPSh-41-hez képest
⬤ néhány kép akadályozza a szöveg olvashatóságát
⬤ néhány kritikus megjegyezte, hogy nem alkalmas azok számára, akik mélyreható tanulmányt keresnek.

(26 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Soviet Submachine Guns of World War II: Ppd-40, Ppsh-41 and Pps

Könyv tartalma:

Az orosz PPD-40, PPSh-41 és PPS SMG-család a szovjet gyalogsági támadási doktrína kulcsfontosságú részét képezte a második világháborúban és azon túl.

A szakértői elemzéssel és számos, kifejezetten erre a célra készített színes grafikával ellátott, lebilincselő tanulmány részletesen ismerteti a szovjet SMG-k történetét, használatát és fejlődését a háború idején. Különös hangsúlyt fektet e fegyverek taktikai alkalmazására a harcban, és arra, hogy hogyan hasonlították össze őket a német ellenfelek által használt lőfegyverekkel. A számos első kézből származó harci beszámolót és részletes technikai magyarázatot tartalmazó könyv ideális mind az általános olvasó, mind a lőfegyverek szerelmesei számára.

A géppisztoly (SMG) a szovjet harci szellem megtestesítője lett a második világháború alatt. A Vörös Hadsereg 1943-tól a közelharcot részesítette előnyben, ami azt eredményezte, hogy egész gyalogsági egységeket szereltek fel kizárólag géppisztolyokkal. Több SMG-vel felszerelt század és zászlóalj bevetésével a Vörös Hadsereg kegyetlen tűzerőt tudott kifejleszteni a városi hadviselésben és a helyzeti támadásokban, a katonák az SMG kb. 150 méteres hatótávolságán belül maradtak, hogy a páncélos és manőverező hadviselésben, a tüzérségi támogatásban és a légi bombázásban szerzett német képességeket semmissé tegyék.

A háborút három különleges konstrukció uralta. Az első a PPD-40, egy eredetileg az 1930-as években tervezett, de 1940-ben a hatékonyabb gyártás érdekében racionalizált fegyver. Ez a 7. 62 mm-es lőfegyver, amelynek fordulatszáma 800 fordulat/perc volt, 1941-ig volt gyártásban, amikor a háború meghatározó szovjet kézi lőfegyverével, a PPSh-41-gyel váltották fel. Ez a fegyver tökéletesen megfelelt a háborús körülményeknek. Robusztus volt, olcsón gyártható, egyszerűen kezelhető és pusztító közelharci tűzerőt biztosított. A szovjet háborús SMG-k történetét a PPS zárja le, amelyet még olcsóbb és gyorsabb gyártásra terveztek, és először 1942-ben kezdték el kis sorozatban gyártani az ostromlott Leningrádban. Ez a figyelemre méltó fegyver azonban soha nem váltotta fel a PPSh-41-et, valószínűleg inkább politikai, mint gyártási megfontolások miatt. Mind a PPSh-41, mind a PPS a háború után különböző kommunista államok szolgálatába állt, harcoltak a koreai háborúban, az indokínai és a vietnami háborúban, valamint különböző afrikai és ázsiai gyarmati felkelésekben.