Szülői befolyás: Serdülők önfelfogása Ideális egyenlőtlenségek és alkalmazkodás különböző kontextusokban

Eredeti címe:

Parental Influence: Adolescents Self-Concept Ideal Disparity and Adjustment in Diverse Contexts

Könyv tartalma:

A serdülőkor fontos fejlődési szakasz, mert áthidalja a gyermekkor és a felnőttkor közötti szakadékot. A serdülők teste, elméje és érzelmei drasztikusan megváltoznak ebben az időszakban. A serdülőkori növekedést alapvetően befolyásolják a szülők döntései és cselekedetei. A tanárok, a pszichológusok és a közvélemény egyaránt nagy hasznát vennék annak, ha jobban megértenék, hogy a szülők milyen hatással vannak a diákokra és a gyermekekre a korai években. A tizenévesek fejlődésére gyakorolt szülői befolyás megértése több okból is kulcsfontosságú, és ez a dolgozat ezekben az okokban merül el, megvizsgálva a szülői stílusok, a kommunikációs minták és a szülői részvétel hatását.

1. A különböző szülői stratégiák hatásai.

A szülői stílusok az egyik legalapvetőbb módja annak, ahogyan a felnőttek hatással lehetnek gyermekeik növekedésére és fejlődésére. A szülői stílusok négy nagy kategóriára bonthatók, amelyeket először Diana Baumrind pszichológus és az őt követő akadémikusok ismertek fel. A serdülők cselekedeteire és mentális egészségére mindegyik megközelítés másképp hat.

Azok a serdülők, akiket tekintélyelvűnek mondható szülők nevelnek, kialakítják az autonómia és az önkontroll érzését. Ez a módszer jellemzően fokozott önértékeléshez, jobb tanulmányi teljesítményhez és csiszolt interperszonális képességekhez vezet.

A tekintélyelvű nevelésben a szülők nagy hangsúlyt fektetnek a fegyelemre és a kialakult normáknak való megfelelésre. Bár ez a stratégia növelheti a konformitást, ugyanakkor növeli a serdülők lázadásának és az alacsony önértékelésnek a kockázatát is.

A tekintélyelvű szülőkkel ellentétben a megengedő szülők lazábbak és lazábbak. Ez a megközelítés elősegítheti a meleg otthoni életet, de azzal a kockázattal is jár, hogy a serdülőket felelőtlen és éretlen viselkedésre ösztönzi.

A közömbös és érzelmileg távolságtartó, ez az elhanyagoló szülői magatartás jellemzője. Az ilyen hátterű tinédzsereknek általában nehézségeik vannak az önbecsüléssel, az érzelmi szabályozással és az iskolai munkával.