Szymborska-olvasás a pestis idején

Eredeti címe:

Reading Szymborska in a Time of Plague

Könyv tartalma:

Joan Baranow Reading Szymborska in a Time of Plague című műve a Covid-19 járvány első hónapjaiban íródott, és életünk rettentő bizonytalanságáról elmélkedik. A kórházban fekvő szenvedőket leírva írja: "Egy beteget, aki már nem küzd tovább, elvisznek. / Egy másik felül, elfogadja a meghajlított szalmát az ajkai közé." Hasonlóképpen, a hazai életről alkotott keménykezű, de mindig szeretetteljes látásmódja arra hív, hogy az önvizsgálat olyan szintjére helyezkedjünk, amely felbátorít bennünket, még ha gyakran nyugtalanságot is hagy bennünk. És mégis, a könyvben végiggyászolt veszteségek ellenére a költő humora és reménykedése érvényesül. A "Tanácsok egy molylepkétől" című versben arra biztat bennünket, hogy "élvezzük a kiszámíthatatlan utat". Mélyen kielégítő, Baranow érintetlen nyelve olyan tiszta és természetes, mint egy csobogó forrásvíz. Olyan aprólékosan csiszolt költői adottsággal rendelkezik, amely értékes és ritka.

Arnold Rampersad, Stanford Egyetem.

Szerző, The Life of Langston Hughes (2 kötet).

Joan Baranow Reading Szymborska in a Time of Plague című írása a 2020-21-es világjárvány idején házastársával és egyetemista fiával eltöltött hónapok elszigeteltségéről szóló versekkel kezdődik. Versei a harag vagy az unalom helyett a gyengédséget fejezik ki a gondoskodás és a javítás képeivel. A természeti világot fedezik fel, különös figyelmet szentelve a kikerült élőlényeknek: egy iguánának, amely elvesztette a farkát, rovaroknak, sőt még egy patkánybébinek is, akinek az életét megkíméli. Baranow "Nyári gazalok" című sorozatában a betegség, az élet és a halál rejtélyeiről kérdezi magát. A ghazalok után nem sokkal szívdobogtató elégiák sorozata következik. Olvassa el ezt a csodálatos könyvet. Olvassa el az egészet az "Utazás a tigrisesőben" című versétől az "Imádság" című utolsó verséig, amelyben könyörög: "Hagyd, hogy a csendes órák zavartalanul teljenek el, / míg a föld javít.".

Susan Terris.

Szerzője: Familiar Tense

"Ugyanúgy ott vagyok, mint itt" - mondja Joan Baranow, miközben egy japán metszetet bámul. Gazdag zeneiségű és együttérző verseiben Baranow kibékíti mindennapi életünket vágyakozó képzelgéseinkkel: "az élet nagy része rád szakad, / miközben tojást rántasz a serpenyőben". Akár elégiákat ír, akár saját halandóságával szembesül, Baranow a közösség felé hajlik vigasztalásért és megújulásért, tudomásul véve "a fák mikorrhiza / üzeneteket küldenek a föld alatt // mint a ruhájuk alatt / vibráló tizenévesek". Az irodalmi, politikai és erotikus Reading Szymborska in a Time of Plague-ban a költőnő hangja tele van aggodalommal és szeretettel: "Micsoda ostoba teremtmények vagyunk, / mobiltelefont tartva a fejünkhöz".

Michael Waters.

A CAW