Tágas elmék: Trauma és ellenálló képesség a tibeti buddhizmusban

Olvasói vélemények

A könyv értékes betekintést nyújt a trauma és a spiritualitás kereszteződésébe, különösen a tibeti kultúra szemszögéből. A könyv a széles körű kutatást és a közérthető történetmesélést ötvözi, megkérdőjelezve a traumakutatás hagyományos nyugati kereteit.

A könyv jól kutatott, és új perspektívát nyújt a trauma és a spiritualitás témakörében. Közérthető és magával ragadó, történetmesélő elemeket tartalmaz, és kiemeli a tibeti közösségen belüli valós kapcsolatokat. Mélyebbé teszi a trauma megértését, különösen kulturális kontextusban.

Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a megközelítés elutasító a nyugati perspektívákkal vagy keretekkel szemben, mivel inkább a tibeti kulturális kontextusokra összpontosít.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Spacious Minds: Trauma and Resilience in Tibetan Buddhism

Könyv tartalma:

Spacious Minds azt állítja, hogy a reziliencia nem pusztán a szenvedés hiánya. Sara E.

Lewis kutatásaiból kiderül, hogy azok, akik a legkegyesebben birkóznak meg a problémákkal, valóban megtapasztalhatnak mély fájdalmat és veszteséget. A tibeti diaszpórát vizsgálva megkérdőjelezi azokat a nézőpontokat, amelyek a rezilienciát a fizikai anyagok szívósságához hasonlítják, azt sugallva, hogy az embereknek "vissza kell pattanniuk" a csapásokból. Tágabb értelemben ez a néprajz megkérdőjelezi azt a tendenciát, hogy a traumát a konfliktusokkal kapcsolatos valamennyi tanulmány szervező elveként használják, ahol a szenvedést pszichiátriai betegségben gyökerező egyéni problémaként értelmezik.

Túl azon, hogy egyszerűen megfogalmazza, hogy a tibeti distressz-kategóriák miként különböznek az orvosbiológiai kategóriáktól, a Spacious Minds megmutatja, hogy a tibeti buddhizmus hogyan ad új lehetőségeket a reziliencia megértéséhez. Itt a társadalmi és vallási környezet arra bátorítja az erőszaknak kitett embereket, hogy a múltbeli eseményeket mulandónak és illuzórikusnak tekintsék, ahol a múltbeli eseményekről való beszámolás, azok feldolgozása vagy feldolgozása csak megszilárdítja a szenvedést, és akár betegséget is okozhat.

Dharamszalában az ellenálló képességet úgy értelmezik, mint sems pa chen po, egy tágas és tágas elme, amely nem az egyéni problémákra fixálódik, hanem a szenvedést lehetőségként használja fel arra, hogy együttérzést generáljon mások iránt a szamszára végtelen körforgásában. A nagy elme szemlélete segít abban, hogy a szenvedést az életben hétköznapinak lássuk.

És mégis, egy érdekes paradoxon lép fel. Ahogy Lewis ügyesen bemutatja, a száműzetésben élő tibetiek megtanulták, hogy az emberi jogi kampányok a trauma-narratíva létrehozására és terjesztésére épülnek; ily módon a tibeti aktivisták nem a pszichológiai gyógyulás érdekében használják a külföldi trauma-diskurzust, hanem politikai eszközként és ügynöki aktusként.