Tágas elmék: Trauma és ellenálló képesség a tibeti buddhizmusban

Olvasói vélemények

A könyv a trauma és a spiritualitás metszéspontját vizsgálja, különösen a tibeti kontextusban, értékes betekintést nyújtva a traumakutatással és hasonló területekkel foglalkozók számára. A szerző hatékonyan ötvözi a történetmesélést a szilárd kutatással, így az összetett gondolatok még inkább átélhetővé válnak.

A könyv új perspektívákat kínál a traumakutatással kapcsolatban, hatékonyan beépíti a kulturális kontextust, közérthető prózát tartalmaz, és jól dokumentált kutatásokat mutat be élénk történetmeséléssel. A tibeti közösségen belüli valós kapcsolatokat is bemutatja, túllépve a hagyományos nyugati kereteken.

Egyes olvasók potenciálisan elutasítónak találhatják a nyugati nézőpontokat, ami kellemetlen érzéshez vagy az üzenet félreértéséhez vezethet.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Spacious Minds: Trauma and Resilience in Tibetan Buddhism

Könyv tartalma:

A Spacious Minds azt állítja, hogy a reziliencia nem pusztán a szenvedés hiánya. Sara E.

Lewis kutatásaiból kiderül, hogy azok, akik a legkegyesebben birkóznak meg a problémákkal, valóban megtapasztalhatnak mély fájdalmat és veszteséget. A tibeti diaszpórát vizsgálva megkérdőjelezi azokat a nézőpontokat, amelyek az ellenálló képességet a fizikai anyagok szívósságához hasonlítják, és azt sugallják, hogy az embereknek vissza kell pattanniuk a csapásokból. Tágabb értelemben ez az etnográfia megkérdőjelezi azt a tendenciát, hogy a traumát a konfliktusokkal kapcsolatos valamennyi tanulmányban szervezőelvként használják, ahol a szenvedést pszichiátriai betegségben gyökerező egyéni problémaként értelmezik.

Túl azon, hogy egyszerűen megfogalmazza, hogy a tibeti distressz-kategóriák miként különböznek az orvosbiológiai kategóriáktól, a Spacious Minds megmutatja, hogy a tibeti buddhizmus hogyan ad új lehetőségeket a reziliencia megértéséhez. Itt a társadalmi és vallási környezet arra ösztönzi az erőszaknak kitett embereket, hogy a múltbeli eseményeket mulandónak és illuzórikusnak tekintsék, ahol a múltbeli eseményekről való beszámolás, feldolgozás vagy feldolgozás csak megszilárdítja a szenvedést, és akár betegséget is okozhat.

Dharamszalában az ellenálló képességet úgy értelmezik, mint sems pa chen po, egy tágas és tágas elme, amely nem az egyéni problémákra fixálódik, hanem a szenvedést lehetőségként használja fel arra, hogy együttérzést keltsen mások iránt a szamszára végtelen körforgásában. A nagy elme szemlélete segít abban, hogy a szenvedést az életben hétköznapinak lássuk.

És mégis, egy érdekes paradoxon lép fel. Ahogy Lewis ügyesen bemutatja, a száműzetésben élő tibetiek megtanulták, hogy az emberi jogi kampányok a trauma-narratíva létrehozására és terjesztésére épülnek; ily módon a tibeti aktivisták nem a pszichológiai gyógyulás érdekében használják a külföldi trauma-diskurzust, hanem politikai eszközként és ügynöki aktusként.