Tánc az idő zenéjére: Harmadik tétel

Olvasói vélemények

Anthony Powell „Tánc az idő zenéjére” című harmadik tételének kritikái vegyes érzelmeket mutatnak. Míg sokan elismerik Powell mesteri írói munkásságát és karakterfejlődését, néhányan megjegyzik, hogy a tempó és az elbeszélés szerkezete nehézkes vagy mesterkéltnek tűnik. A háborús időkben a bürokráciára helyezett hangsúly a cselekvés helyett egyedi perspektívát nyújt, de nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.

⬤ Mesteri írásmód, amely elegáns és magával ragadó.
⬤ Mély karakterfejlődés, amely megragadja a második világháború alatti angol felsőosztálybeli élet összetettségét.
⬤ Az elbeszélésben elszórt humor, amely a komoly témák közepette könnyedséget biztosít.
⬤ A katonai élet egyedülálló ábrázolása, amely a hagyományos harci cselekmények helyett a bürokráciára és a társadalmi dinamikára összpontosít.

⬤ Néhány olvasó szerint a tempó lassú, és egyes cselekménypontok mesterkéltnek tűnnek.
⬤ Azok számára, akik nem ismerik az előző kötetek szereplőit, a történet nem lehet összefüggő.
⬤ Az elbeszélés inkább tűnik karakterrajzok sorozatának, mint összefüggő cselekménynek.
⬤ A katonai életről való mélyreható tudás szükséges lehet a teljes megértéshez, ami elidegeníthet néhány olvasót.

(25 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Dance to the Music of Time: Third Movement

Könyv tartalma:

Anthony Powell általánosan elismert eposza a huszadik századi London négy kötetes panorámáját öleli fel. A Time által "briliáns irodalmi vígjátékként és a kor briliáns vázlataként" ünnepelt Tánc az idő zenéjére közvetlenül az első világháború után kezdődik. Az 1920-as évek láza és az 1930-as évek első hidegségei közepette Nick Jenkins és barátai szembesülnek a szexszel, a társadalommal, az üzlettel és a művészettel. A második kötetben házasságok és házasságtörések, divatok és frivolságok, személyes diadalok és kudarcok örvényében Londonba költöznek. Ezek a könyvek "felülmúlhatatlan, egyszerre vidám és melankolikus képet nyújtanak a két világháború közötti Nagy-Britannia társadalmi és művészeti életéről" (Arthur Schlesinger, Jr. ). A harmadik kötet követi Nicket a katonaéletbe, és felidézi a blitz alatti Londont. A csúcspontot jelentő utolsó kötetben Anglia megnyerte a háborút, és most számot kell vetnie a veszteségekkel.

Az Egy tánc az idő zenéjére harmadik kötetében ismét találkozunk a ranglétrán kitartóan emelkedő Widmerpool-lal, az egyik lehangoló katonai posztról a másikra váltó Jenkinsszel, az alkoholizmusból hősiesen kilábaló Stringhammel és a még mindig örökös szexuális útkeresésen lévő Templerrel. Itt ismerkedünk meg Pamela Flittonnal is, a modern regényirodalom egyik legszebb és legveszélyesebb nőjével. A szellemességében gonoszul szúrós, az emberi érzelmek és társadalmi áramlatok szeizmográfiai rögzítésében hátborzongató, ez a saga Anglia legszebb, de legdrágább órájának felülmúlhatatlan ábrázolása.

A kötet a következő regényeket tartalmazza:

A csontok völgye.

A katona művészete.

A katonai filozófusok.

"Anthony Powell messze a legjobb élő angol regényíró. Rajongói függők, lássuk be, egy varázsló rabságában tartják." - Chicago Tribune.

"Egy könyv, amely megteremt egy világot és mélyrehatóan feltárja azt, amely elgondolkodik a változó kapcsolatokon és értékeken, amely ragyogóan élő és változatos karaktereket teremt, majd végignézi, ahogyan azok növekednek és változnak a miliőjükben.... Powell világa olyan nagy és összetett, mint Prousté." - Elizabeth Janeway, New York Times.

"A második világháború óta az egyik legfontosabb szépirodalmi alkotás.... A regény, ahogy elkezdődött, valami olyasminek tűnt, mint egy modoros komédia; aztán egy ideig úgy, mint egy modortragédia; most pedig mint egy roppant szórakoztató, mélyen melankolikus, mégis valahogy bátor vallomás az emberi tapasztalatokról." - Naomi Bliven, New Yorker.