Nutrition and Nutritive Soul in Aristotle and Aristotelianism
Ez a kötet a lélek tápláló képességének fogalmát és annak az élő testekben (növényekben, állatokban, emberekben) való tényleges megnyilvánulását vizsgálja részletesen Arisztotelész és az arisztotelésziánizmusban. Arisztotelésznek a táplálkozási képességről szóló újszerű elemzése megteremtette a szellemi alapját a táplálkozásnak mint az élet és az egészség fenntartásának előfeltételének a görög gondolkodás történetében megfigyelhető növekvő megbecsülésének.
Arisztotelész szerint a táplálkozáson kívül a táplálkozó rész a lélek számos más testi funkcióért vagy mechanizmusért is felelős vagy kölcsönhatásban áll velük, mint például az emésztés, a növekedés, a szaporodás, az alvás és a veleszületett hő. Arisztotelész után ezeket a fogalmakat számos peripatetikus filozófus, Arisztotelész kommentátorai és arab gondolkodók használták és fejlesztették tovább egészen a kora újkorig.
Ez a kötet az első a maga nemében, amely alapos áttekintést nyújt e meglehetősen filozófiai fogalom fejlődéséről Arisztotelésztől a kora újkori gondolkodókig. Kulcsfontosságú az élőlényekről szóló klasszikus, középkori és kora újkori pszichofiziológiai beszámolókkal foglalkozó tudósok, a tudománytörténészek és -filozófusok, a tudománytörténet iránt érdeklődő biológusok, valamint általában a filozófia- és tudománytörténettel foglalkozó hallgatók számára.
