Társak a túlélők között: Új és összegyűjtött versek

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák kiemelik Al Maginnes költészetének kiválóságát, megjegyezve, hogy képes mély történeteket mesélni lenyűgöző képekkel és egyedi életszemlélettel. A verseket egyszerre jellemzik közérthetőnek és mélyen elgondolkodtatónak, ami élvezetessé és elgondolkodtatóvá teszi őket. Az olvasók azonban annyira elmerülhetnek bennük, hogy elveszíthetik az időérzéküket.

A könyv mesteri költészetet mutat be élénk képekkel, átélhető elbeszélésekkel, valamint a humor és a mélység keverékével. Az olyan figyelemre méltó művek, mint a „Dry Glass Blues” és számos más vers dicséretet kapnak különleges tulajdonságaik és érzelmi visszhangjuk miatt. Az olvasók nagyra értékelik a szerző sokoldalúságát a sorhosszúságok terén, valamint a mindennapi életben gyökerező történetek megalkotásának képességét.

Egyes olvasók annyira leköti őket, hogy elhanyagolják más kötelességeiket, és emiatt esetleg elkésnek a munkából. Ez azonban inkább a költészet mélységét tükrözi, mint hátránya.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Fellow Survivors: New and Collected Poems

Könyv tartalma:

Az új és válogatott Társak túlélők című művében Al Maginnes költő összegez. E ragyogó gyűjtemény elején (a "Harminc év tanítás. Nincs szombat" című versben) halljuk: "A végén / lesz egy névsor / a meg nem történt dolgokról, de valahol / valaki talán felidéz egy délutánt, amikor / olyasmit mondtam, amit nem tudtam, / amíg ki nem mondtam, egy gondolatcsavart, / ami igazzá vált, amikor a szavak megtalálták". Allen Ginsberg, John Clellon Holmes, Charles Bukowski és mások is felbukkannak, mintha egy élet elbeszélése nem is lenne más, mint a személyiségek égboltja - sztárok, akiknek munkássága beszivárog Maginnes nagyszerű történetmesélésébe. És mindig ott van a reakciója "a végtelen történetekre, amelyeket tovább / mesélnek a mesélés szeretetéért", mint a "Só, tűz, ami utána jön" e soraiból: "... ami utána következett / és ami előttem állt, várva egy újabb ízre / a sós vérből, a könnyekből, amelyeket hordtam / ebbe a világba, amelyből nem tudtam eltűnni vagy elmenekülni". A fickó egy rocker. Valaki, akiben úgy bízom, ahogy másokban bíztam, akik úgy érdemelték ki ezt a megnevezést, ahogy az ember kiérdemli az arcát: soronként egy-egy sorral, mindig eggyel többel a margón. Annyi kedvenc van ebben a nagyvonalú, jó hangulatú kötetben, de hibáznék, ha nem emelném ki az "Elegy With Clifford Brown Playing Trumpet" címűt - "a testet a pillanat / bőrén belül tartva.".

-A Miller Williams-díj döntőse, Roy Bentley tíz verseskötetet adott ki. Legutóbbi gyűjteménye, a Beautiful Plenty a Main Street Rag kiadónál kapható.

Al Maginnes olvasóinak dörgedelmei korábbi könyveiből:

George Looney:

"Al Maginnes történeteket és a sajátos, kiterjesztett képi trópusokat szövi össze, hogy olyan verseket alkosson, amelyek bölcsen és hitelesen beszélnek erről a világról, amelyben egyikünk sem 'teljesen kísért vagy megbocsátott'. Ezek a versek szépséget és vigaszt találnak abban a gondolatban, hogy mindennek ellenére megmaradhatunk "hajlandóak/ egyszerre égő és fuldokló lemeznek", csak azért, hogy itt legyünk, megtapasztalva ezt a helyet és elképzelve a következőt, ahol a szeretkezés talán "az idő feloldásának egyik módját" kínálja, és mindannyian remélhetjük, hogy "a dal lehetőségével néma játékosok vagyunk vagy leszünk".

Philip Termantól:

"Maginnes költészete gyűjteményről gyűjteményre egyre mélyebbre ás a szenvedélyekbe - a családba, a közösségbe, a munkába, a veszteségbe és a szerelembe. A The Next Place című kötet versei mély megértésről és empátiáról tanúskodnak, és olyan széleskörű utalásokról tesznek tanúbizonyságot, amelyekben Shakespeare és Newtown, a kozmosz és az "utolsó lebuj a városban" is bensőségesen jelen van. Ezek a versek a legjobbat képviselik abból, amit a kortárs költészet nyújtani tud, és ezek nem csak egy felnőtt ember versei, hanem egy jó emberé.".

Sandy Longhorn:

'Ezek a versek talán a mindennapi élet "apró dolgaira" zoomolnak rá, de Al Maginnes a nagy kérdéseket teszi fel, azokat a kérdéseket, hogy mit hagy maga után az ember egy életen át. Ezekben a temetőkről, halotti máglyákról, apaságról és józanságról szóló versekben előhírnökökkel, szellemekkel, gyászjelentésekkel és imákkal találkozunk. Arra emlékeztetnek bennünket, hogy "a mítosz szerint// mindannyian kapunk még egy esélyt".

Ron Rash:

'Al Maginnes verseit olvasni annyi, mint a tudat akrobatájával találkozni. Verseinek kitérői és ugrásai gyönyörködtetnek és meghökkentenek, de leginkább az emberi szív mélységeit szólaltatják meg.".

Claudia Emerson:

"Al Maginnes a dolgok közepébe helyezi magát, a költő hangja érett és elgondolkodtató, finom kidolgozású versekben képes megfogalmazni a különböző módokat, ahogyan "elkoptatnak bennünket a minket formáló dolgok". Ez egy bölcs könyv, amely gyönyörűen adja vissza "a világ lehetetlen írásmódjában" az ismertet és az ismeretlent egyaránt.".