Technikák az alvás szomszédságában

Olvasói vélemények

A könyv fantáziadús és játékos versek gyűjteménye, amely személyes és egyetemes témákat boncolgat. A szürreális képeket nyugtató elbeszélői stílussal ötvözi, és a kommunikáció, az emlékezet és a várakozás összetett kérdéseit járja körül. Az olvasók kreatívan ösztönzőnek és elgondolkodtatónak találják.

A könyv fantáziadús és ötletes költészetet tartalmaz, mély személyes és egyetemes témákat boncolgat, és a játékosságot mély meglátásokkal vegyíti. A recenzensek nagyra értékelik az egyedi nézőpontot és az írás megnyugtató, mégis ösztönző jellegét.

Néhány olvasó számára kihívást jelenthetnek a szürreális képek és az elvont fogalmak, mivel a költői stílus szokatlan, és gondos értelmezést igényelhet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Techniques in the Neighborhood of Sleep

Könyv tartalma:

Szatíra, humor, szürreális triplázás, Spicer-rajongó, sok verseskötet - képzeld el, hogy az iskolaigazgatód költő Richard Martin Technika az alvás szomszédságában című könyve csodálatos. Álmatlanként minden ébrenlétem ellenére nem hiszem, hogy írtam volna erről verset. "Elaludtam a gondolatok szénakazalában". " Most úgy szólítalak meg, mintha te lennél én". Versei "az öröksége annak, ami éjjel virágzik", "az alvás IQ-ja" "egy beteges hazudozó/nem kongresszusi tag", "egy elszakadt ember zagyvaságai". Amikor Rimbaud-t idézi: "... az ismeretlent az összes érzékszervek összezavarásával elérni", akkor saját költészetének zseniális lényegét érinti. "A bennünk lévő teremtő, napirend nélkül". "A szerelem most van / A szív a spontaneitást részesíti előnyben." "Contact High Context High/Content High", "the mind shifts as language shiftets/Language shifts the mind". "Egyszer fel akartam oldódni a szerelemben/Így tettem" "A nyelv a főszereplő". Megihletett, megírom végre az álmatlansági versemet.

Sharon Doubiago

Richard Martin verseinek sorai a dobhártyára ügyesen felhúzott drótkefék ropogós könnyedségével hatnak. Valóban zeneiek, szenzációsak és filozófiai megfontolásokat szülnek. A sorok mintha szerényen el akarnának csúszni mellettünk, de megállunk rajtuk, mert a szavak, amelyekkel íródtak, oly találóan idéznek fel egy általunk ismert világot - egy olyan világot, amelyet megvilágítanak, és így inkább hozzáadnak, mintsem leírnak. Egész versek működnek így, olyan erővel és varázslattal, amely mintha a semmiből, vagy éppen a sarkon túlról érkezett volna.

Bill Berkson