Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
Reel History
A történelem a némafilmek korszakától kezdve egészen a mai kasszasikerekig a filmművészet táplálékául szolgált, ami ritkán tetszett a történészeknek. Miközben a szakírók egyre inkább azon töprengenek, hogy "Hollywood hogyan hagyja cserben a történelmet", Robert Toplin provokatív alternatív megközelítéssel válaszol a történelem filmes ábrázolásáról szóló tartós vitára.
Toplin az elmúlt tizenhat évben megjelent filmekre összpontosít - ezalatt tizenkét történelmi film nyerte el a legjobb filmnek járó Oscar-díjat -, és azt állítja, hogy a kritikusok gyakran nem ismerik fel, hogy a fikciós filmek milyen egyedi módon közvetítenek fontos gondolatokat a múltról. Toplin új munkája, amely a nagyra értékelt History by Hollywood című művének éleslátó folytatása, józan alapszabályokat állít fel a kritikai elemzés javítására ezen a területen. Olyan filmeket idézve, mint a Gladiátor és a Braveheart, Gandhi és Nixon, kiemeli a filmkészítőkre nehezedő nyomást, hogy leegyszerűsítsék és megváltoztassák a történelmi tényeket, hogy megfeleljenek egy rendkívül drága tömegmédium követelményeinek.
Toplin bemutatja, hogy egy olyan történelmi eposz, mint a Glory, tartalmazhat olyan "kreatív kiigazításokat", amelyek aggasztják a történészeket, de megmutatja, hogy a torzításai szélesebb és mélyebb igazságokat közvetítenek az afroamerikaiak polgárháborús tapasztalatairól - ahogyan a Ryan közlegény megmentése is kevés tényszerű részletet közölt a második világháborúról, mégis hatékonyan közvetítette a harci tapasztalatokat. Azt is bemutatja, hogy más filmek - például a Mississippi Burning, az Amistad és A hurrikán - milyen sok elemet tartalmaznak a fikciós túlzásokból és a túlzott leegyszerűsítésből, így megérdemlik a kritikát, amelyet kapnak.
Toplin szándékosan középutat választ a hagyománytisztelő, a filmeket a művészi szabadságjogokért elmarasztaló kritikusok és a tiszta esztétikához ragaszkodó filmtudósok között. A filmgyártásban szerzett saját tapasztalataira is támaszkodik, és egyenesen célba veszi a filmről szóló legújabb írásokat, amelyeket a zsargonisztikus elmélet és az üres retorika ural. Arra ösztönzi a filmtudósokat, hogy lépjenek túl a formai esztétikával való foglalkozáson, és ismerjék fel, hogy a történelmi filmekben a tartalom is számít.
A minden mozilátogatót megszólító, magával ragadó prózában a Reel History segít hidat építeni a hollywoodi történelem védelmezői és ellenzői között, és bővíti a filmről, mint az emberi állapotról szóló igazságok közvetítőjéről alkotott képet.
