Olvasói vélemények
Összegzés:Louise Glück „Téli receptek a kollektívából” című verseskötete vegyes kritikákat kapott, sokan dicsérik a mélységét és az érzelmi rezonanciáját, míg egyes kritikusok hiányolják korábbi műveihez képest. A gyűjtemény a halandóság, az emlékezés és a személyes reflexió témáit járja körül, a szépség és a komorság keverékét megtestesítve. Egyes olvasókat elbűvöl Glück egyedi stílusa és hatásos írása, míg mások csalódottságuknak adnak hangot az inspiráció és a mélység vélt hiánya miatt.
Előnyök:⬤ Mély érzelmi rezonancia és a halandóság, az emlékezet és a személyes reflexió feltárása.
⬤ Gyönyörűen kidolgozott versek, amelyekben az egyszerűség és a mély témák keverednek.
⬤ Magával ragadó stílus, amely az élet komoly aspektusairól való elmélkedésre hívja az olvasót.
⬤ A költészet friss és innovatív megközelítése, amely a rajongók és az új olvasók körében egyaránt visszhangra talál.
⬤ Néhány olvasó úgy írja le, mint egy költői memoárt szürreális elemekkel, amelyek gazdagítják az olvasás élményét.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó szerint a költészet túlságosan komor és lehangoló, és hiányzik belőle a felemelő üzenet.
⬤ A kritika szerint a gyűjteményből hiányzik a tartós inspiráció és a művészi kézművesség Glück korábbi műveihez képest.
⬤ A gyűjteményben szereplő versek korlátozott száma, ami némi csalódást okoz a tartalomban.
⬤ Egyes kritikusok javaslata, hogy az első olvasóknak jobb bevezetésként érdemes lenne felfedezniük korábbi gyűjteményeit.
(18 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Winter Recipes from the Collective: Poems
Könyv tartalma:
Egy költő kísérteties új könyve, akinek hangja mindannyiunk életéről szól
A 2020-as Nobel-díjas Louise Gl ck tizenharmadik könyve a legmegrendítőbbek közé tartozik. Itt is, mint a Vad íriszben, van kórus, de a beszélők teljesen emberi, egyszerre kísértetiesek és ősiek.
A Winter Recipes from the Collective kamarazene, meghívás abba a kiváltságos birodalomba, amely elég kicsi ahhoz, hogy az egyes hangszer hallassa magát, dolente, vonala kitart, hordozza, majd a következő hangszer átveszi, spirituális, animoso, ugyanakkor elég nagy ahhoz, hogy egy egész életet tartalmazzon, az öregkor felfoghatatlan ajándékait és veszteségeit, az autó hátsó ülésén zörgő kis hercegnőket, egy elhagyott útlevelet, egy élénkítő téli szendvics összetevőit, egy nővér halálát, a nap örömteli jelenlétét, fényességét az általa vetett sötétséggel mérve.
„Néhányan tudni fogják, mire gondolok” - mondja a költő, ami alatt azt érti, hogy néhányan követni fognak. Az övé a megtartó jelenlét, az a hang, melyben benne van minden életünk, „minden világ, egyik szebb, mint a másik”. Ezt a csodálatos könyvet senki más nem írhatta volna, és a költő sem írhatta volna életének más időszakában.
