Értékelés:

Anne Michelle Carpenter könyve a költői logika jelentőségét vizsgálja Hans Urs von Balthasar gondolkodásában, bemutatva, hogyan kapcsolódik össze a költészet és a teológia Krisztus alakján keresztül. A szerző érthetően mutatja be Balthasar gondolatait, hozzáférhetővé téve azokat mind a tudósok, mind az érdeklődő újoncok számára. A szöveg jól felépített, a költészet beépítésével gazdagítja a tárgyalást, és átfogó elemzést nyújt Balthasar munkásságáról.
Előnyök:Világos írás, amely az összetett gondolatokat is érthetővé teszi, Balthasar gondolatainak alapos feltárása, a költészet és a teológia éleslátó integrálása, valamint az eredeti verseket is tartalmazó, magával ragadó szerkezet. A könyv újszerű perspektívát nyújt a költői logika és a teológiai meglátások közötti kapcsolatról.
Hátrányok:A könyv elsősorban a tudományos közönségnek és azoknak szólhat, akik már hajlanak a keresztény kinyilatkoztatás elfogadására, ami potenciálisan korlátozza hozzáférhetőségét a szélesebb olvasóközönség számára. Néhány olvasó kihívásnak vagy sűrűnek találhatja Balthasar fogalmait, bár Carpenter igyekszik egyszerűsíteni azokat.
(3 olvasói vélemény alapján)
Theo-Poetics: Hans Urs Von Balthasar and the Risk of Art and Being
Hans Urs von Balthasar (1905-1988) svájci teológusnak köszönhető a huszadik és huszonegyedik századi teológia esztétika iránti megújult érdeklődése. Von Balthasar teológiája egyszerre költői és filozófiai, és bár ezt a kombinációt gyakran elismerik, magyarázatra szorul.
A Theo-Poetics: Hans Urs von Balthasar és a művészet és a lét kockázata című könyvében Anne M. Carpenter feltárja von Balthasar költészetének és költői nyelvének használatát, és részletes elemzést nyújt filozófiai előfeltevéseiről. Carpenter amellett érvel, hogy von Balthasar azért használja a költészetet és a költői nyelvet a teológiai érveléshez, mert ez a költői beszédmód úgy fejezi ki a metafizikai igazságot, hogy egyiket sem redukálja a másikra.
Carpenter von Balthasar nagyon korai zenei, irodalmi és filozófiai érdeklődésével, különösen A német lélek apokalipszise című művével kezdi. Az Úr dicsőségét és a trilógiát vizsgálja, végigmegy a művészet és a teológia összeegyeztetésének lehetősége feletti kétségbeesésén.
Feltárja von Balthasar metafizikai gondolkodásának főbb jellemzőit, tárgyalja Aquinói Tamással, Karl Barth-tal és Martin Heideggerrel való kölcsönhatásait, hogy szilárdan összekapcsolja a krisztológiát, a metafizikát és a nyelv kifejezőerejét. A könyv azzal zárul, hogy témáit von Balthasar "megváltott" teo-poétikájának célzott értékelésébe rendezi, ahogyan az G. M.
Hopkins költészetében kifejezésre jut. Carpenter új kontextusba helyezi és újraértékeli Hopkins költészetét, inkább Aquinói, mint Scotus iskolájába helyezi, és megmutatja, hogy a metafizika szükséges a nyelv erőteljes megértéséhez.