Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Nature and Spirit: An Essay in Ecstatic Naturalism
Természet és szellem: Egy esszé az eksztatikus naturalizmusról egy kibővített természetfelfogást dolgoz ki, amely viszont egy átalakított naturalizmust követel. A leíróbb naturalizmusokkal, mint például Dewey, Santayana és Buchler naturalizmusaival szemben az eksztatikus naturalizmus a természet természete (natura naturans) és a természet természete (natura naturata) közötti alapvető ontológiai különbségből indul ki.
Ez a különbség a természet általános felfogásán belül minden más variáció alapjául szolgál. A szellem a természet általános felfogásán belül működik. A szellem egy töredezett természetben működik, és saját egyedi helyekkel rendelkezik.
Az eksztatikus naturalizmus nem dicsőíti a szellemet, és nem kényszerít folyamat-teodicát a természet egészére, hanem gondosan leírja, hogy a szellem miként bukkan fel a világ véges helyein belül.
Módszertanilag a szöveg radikálisan újraszabályozza a fenomenológiát, hogy szorosabban együttműködhessen a természet legáltalánosabb formáit kereső metafizikával. A transzcendentális fenomenológiától való elmozdulás, amely egy radikalizált naturalizmus csomagjának mélységes félreértésén nyugszik, lehetővé teszi, hogy megmutassuk, hogyan kapcsolódik a természethez és a szellemhez a relevancia minden rendje.
Ez pedig áthelyezi az emberi folyamatot, a végesség és a transzendencia közötti dialektikus feszültséggel, és az ént teljes mértékben az értelmezők közösségének emergens struktúráiba helyezi, ahogyan ez a közösség a reményből él. A világlét fogalma pragmatikai és szemiotikai szempontból kerül újraalapozásra, így gyakorolva nyomást Heidegger megfogalmazásaira. Peirce pragmatikai kategorikus struktúráját arra használjuk, hogy megmutassuk, miben különbözik a világlét a világ bármely más rendjétől a világon belül.
A természet potenciáinak, amelyek preszemiotikusak és preordinálisak, és magának a világnak a rendjei közötti korreláció csak egy olyan ordinális fenomenológia révén lehetséges, amely a természetet naturáló (a potenciák) és a természetet naturáló (a világ rendjei) közötti alapvető különbségre hangolva marad. Végül a szöveg újrafogalmazza az isteni természeteket egy olyan eksztatikus naturalizmus fényében, amely az istent a világon belüli rendnek tekinti, amely a természet töredezett minőségét tapasztalja meg. A folyamatteológia kihívást kap, mert képtelen megragadni az isten és az átfogó közötti feszültséget.
Négy isteni természetet leplezünk le, ahogyan azok a természethez és egymáshoz viszonyulnak. A mű az isteni élet leírásával zárul a körülvevővel szemben.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)