Természetellenes halál: Egy Lord Peter Wimsey-rejtély

Olvasói vélemények

Dorothy Sayers „Természetellenes halál” című regénye egy jól kidolgozott krimi, amelyben az arisztokrata detektív, Lord Peter Wimsey főszereplője az erkölcs, az etika és az 1920-as évek társadalmi kérdéseit járja körül. Az elbeszélés az éles szellemességet és a lebilincselő prózát ötvözi a cselekményt, amely egy természetesnek tűnő haláleset felgöngyölítését foglalja magában, amely valójában gyilkosság lehet. Míg a Kindle-kiadást dicsérik a funkcionalitásáért, néhány olvasó az olvashatósággal, az elavult nyelvezettel és a szövegben előforduló faji sértésekkel kapcsolatos problémákat jegyzett meg.

⬤ Kiváló karakterfejlődés és magával ragadó próza.
⬤ Éleslátó társadalmi kommentár az 1920-as évek angol életéről, amely érinti a rasszizmust, a szexizmust és az etikát.
⬤ A Kindle kiadás olyan hasznos funkciókat tartalmaz, mint az aktív tartalomjegyzék.
⬤ A fordulatos cselekmény és az erkölcsi dilemmák szórakoztatóak és mélyek.
⬤ Sayers elismert összetett karaktereiről és okos írásmódjáról, amely élvezetes olvasmányt nyújt.

⬤ Korszerűtlen és sértő nyelvezetet tartalmaz, beleértve a rasszista szidalmakat is.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy egyes kiadásokban a betűméret túl kicsi a kényelmes olvasáshoz.
⬤ A visszatérő karakterek jellemfejlődésével kapcsolatos problémák, és bizonyos cselekményelemek zavarosnak vagy áttekinthetetlennek tűnhetnek.
⬤ A könyv egyes aspektusai, beleértve a kulturális utalásokat, nem biztos, hogy a mai közönség számára megfelelőek.

(298 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Unnatural Death: A Lord Peter Wimsey Mystery

Könyv tartalma:

Lord Peter Wimsey és barátja, Parker főfelügyelő 1925 végén értesül egy Agatha Dawson nevű idős asszony haláláról, aki halálos rákban szenvedett. A nőt Mary Whittaker, a dédunokahúga, aki képzett ápolónő volt, ápolta.

Miss Dawson rendkívül idegenkedett attól, hogy végrendeletet írjon, mivel úgy vélte, hogy Miss Whittaker, az egyetlen ismert rokona, természetesen mindent örökölni fog. Wimsey-t annak ellenére izgatja a dolog, hogy nincs bizonyíték semmilyen bűncselekményre (a boncolás során nem találtak bűncselekményre utaló nyomot), sem nyilvánvaló indítékra (Miss Dawson halálakor a vagyona valóban a dédunokahúgára szállt, ahogyan ő várta és kívánta). A Gyilkosság a szekrényben: Essays on Queer Clues in Crime Fiction before Stonewall (2017) című könyvében Noah Stewart úgy jellemezte Mary Whitakert, mint „tudomásom szerint az aranykor detektívregényeiben a legvilágosabban körvonalazott homoszexuális karaktert, annak ellenére, hogy a »leszbikus« szót soha nem használják, és úgy ábrázolják, hogy egy fiatal lányt csábít a homoszexuális életre”.

Az az epizód, amelyben Mary Whittakert megcsókolja Wimsey, „a legközelebb áll ahhoz, hogy egy író 1927-ben képes legyen azt mondani, hogy egy szereplő leszbikus, és hogy egy férfi megcsókolásától hányingere támad”. Laura Vorachek úgy érvelt, hogy a regényben „Sayers megpróbálja megkérdőjelezni a feketeség és a bűnözés uralkodó kulturális asszociációit.