The Afterwards: Broken Mothers Of Broken Daughters Made By Broken Fathers

Könyv tartalma:

A szörnyetegem halála, a gyász és az újbóli találkozás a megtört anyámmal.

Az anyámnak már csak kölcsönbe van, és itt volt az ideje, hogy adjak neki még egy esélyt. Amit megtudtam, az megdöbbentő volt. Talán túlságosan összetört és túl fiatal voltam ahhoz, hogy lássam. Talán annyira a saját összetörtségem csapdájába estem, hogy nem értettem meg teljesen, mennyire összetört volt. Nem maradt belőle más, csak darabok, és ez volt a saját önpusztításának kezdete. Nem én voltam az egyetlen, aki egy sötét lyukból mászott ki; ő is mászott és veszített. Több mint három évtizedébe telt, mire átmászott azon a mély gödrön, és összekaparta a darabjait.

Hirtelen megpillantottam azt az anyát, aki a kettő között volt. Emlékezni kezdtem olyan apró pillanatokra, amelyek nem voltak tele haraggal és gyűlölettel. Emlékeztem a kettőnk közötti pillanatokra, amelyek megfulladtak a törésünk alatt. Nem értettem vagy fogtam fel teljesen, hogy milyen szörnyen összetört volt, és hogy az apám hogyan törte össze az életét. Család, anya vagy apa nélkül, akitől segítséget kérhetett volna, csapdába esett egy olyan életben, amelyből kétségbeesetten ki akart szabadulni. Apám összetörte őt, majd folytatta az életét.

Mindannyian a világ sötétségének termékei voltunk. Mindannyian egy olyan gonoszság foglyai voltunk, amelyből nem tudtunk kiszabadulni. Az apám nem. Anyám nem. Mi sem.

Ezt ma már értem, és a legtöbb dolognak van értelme. Még mindig vannak pillanataim, amikor haragszom apámra, de ez most már más. Ezek a düh pillanataival átitatott pillanatok, amelyeket egy elsöprő szomorúság tölt el, ami arra késztet, hogy elkiabáljam neki az összes "mi lett volna, ha" és "mi lett volna, ha" helyzetünket. Vannak napok, amikor hangosan szidom őt az ostoba hibái miatt, máskor pedig azon tűnődöm, vajon mi törte meg?

Az a helyzet, hogy nem sokat tudok apám fiatalabb éveiről vagy gyermekkoráról. Nem tudok egy traumatikus eseményről, amit elszenvedhetett, vagy arról, hogy talán a történelem megismételte-e önmagát. Nem tudom? Soha nem kérdeztem. Soha nem akartam tudni, mert akkoriban ez nem igazolta volna azt, amit velünk tett.

Ezért ma arra szeretném kérni az anyákat és a lányokat, hogy beszéljünk erről. Beszéljetek a megtörtségetekről, és ne várjatok három évtizedet, hogy helyrehozzátok. Értsétek meg egymást, és szedjétek fel együtt a törött darabjaitokat.

Összetört anya, mesélj a saját összetört szívedről.

Szeretettel,.

Alex.