Olvasói vélemények
Összegzés:Jonathan Zimmerman „The Amateur Hour” című könyve átfogó történetet nyújt az amerikai felsőoktatásban alkalmazott oktatási gyakorlatokról, kiterjedt archívumkutatással és személyes tanúvallomások beépítésével. Tudományos megközelítése és éleslátó perspektívái miatt nagy visszhangot váltott ki, bár terjedelmében vannak bizonyos korlátok.
Előnyök:A könyv erősen ajánlott a főiskolai tanárok és a felsőoktatás története iránt érdeklődők számára. Kiterjedt levéltári kutatásokat tartalmaz, nem csak a nagynevű egyetemeket, hanem az intézmények széles körét öleli fel, és sikeresen ötvözi a történelmi kontextust az oktatásban érdekelt különböző szereplők személyes vallomásaival. A könyv az oktatási gyakorlatok fejlődésének élénk és tudományos vizsgálataként érzékelhető, és hangsúlyozza a tanítással kapcsolatos hosszú távú kihívásokat.
Hátrányok:Egyes olvasók úgy érzik, hogy a könyvből hiányzik a mélység bizonyos területeken, például a Honors programok és az egyes intézmények oktatási gyakorlatai tekintetében. Emellett a személyes hangvétel minimális, ami nem minden olvasónak tetszhet. A könyv megjelenése egybeesett a COVID-járvánnyal, ami valószínűleg a könyv mellőzéséhez vezetett.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Amateur Hour: A History of College Teaching in America
Könyv tartalma:
Az amerikai egyetemi oktatás válságban van, legalábbis ezt mondják nekünk. De ezt a panaszt az elmúlt 150 évben is hallottuk, amikor a kritikusok az egyetemi tantermekben folyó oktatás rossz minőségét kifogásolták. A hallgatók óriási előadótermekben álmodoznak, miközben a professzor dumál, vagy egy óra céltalan beszélgetésen vesznek részt egy tanársegéddel. A modern egyetem nem jutalmazza a tanítást, ezért a kar minden szinten elhanyagolja azt a kutatás és a publikálás javára.
Jonathan Zimmerman az amerikai egyetemi tanítás első könyvnyi történetében megerősíti, de egyben meg is cáfolja ezeket az örökös panaszokat. A The Amateur Hour (Az amatőr óra) című könyv korábban nem vizsgált források széles körére támaszkodva mutatja be, hogy egyetemisták generációi hogyan vádolták meg a gyenge oktatást, amelyben részesültek. Zimmerman ugyanakkor beszámol az intézményi erőfeszítésekről is, amelyek célja a javítás, különösen azáltal, hogy a tanítást "személyesebbé" teszik. Ahogy a felsőoktatás gigantikus iparággá nőtte ki magát - írja -, az amerikai főiskolák és egyetemek kiscsoportos tevékenységeket és más reformokat vezettek be, amelyek célja a tömegoktatás anonimitásának ellensúlyozása volt. Kísérleteztek olyan új technológiákkal is, mint a televízió és a számítógépek, amelyek az egyes hallgatók egyéni érdeklődéséhez és képességeihez igazodva "személyre szabott" oktatást ígértek.
Zimmerman azonban rámutat, hogy a személyesség hangsúlyozása gátolta a főiskolai tanítás professzionalizálódását, amely végső soron amatőr vállalkozás maradt. Minél inkább úgy kezelték az amerikaiak a tanítást, mint erősen személyes, az oktató sajátosságaitól függő vállalkozást, annál kevésbé tudtak közös normákat kialakítani rá. Nem dokumentálták szigorúan a főiskolai oktatást sem, amely egy rendkívül nyilvános tevékenység, amely többnyire a magánéletben zajlott. A The Amateur Hour (Az amatőr óra), amely kinyitja az osztályterem ajtaját, megvilágítja az amerikai egyetemi oktatást, és újszerű érveket fogalmaz meg a bensőséges tanulási közösségek helyreállítása mellett, különösen Amerika legkevésbé kiváltságos diákjai számára. Aki meg akarja változtatni az egyetemi oktatást, annak itt kell kezdenie.
