The Black Atlantic: Modernitás és kettős tudat

Olvasói vélemények

Paul Gilroy „The Black Atlantic” című műve átformálja a történelmi és kulturális vitákat azáltal, hogy a fekete diaszpóra tapasztalatait transznacionális szemszögből vizsgálja. A könyv az atlanti rabszolgakereskedelem által befolyásolt identitás, kultúra és kommunikáció összetett témáit vizsgálja, hangsúlyozva a hibriditás és a kultúrák közötti csere fontosságát.

A könyvet nagyra értékelik innovatív módszertana és a fekete politikai kultúrába, identitásba és az afrikai diaszpóra történetébe való mély betekintése miatt. Az olvasók nagyra értékelik Gilroy ékesszóló írói stílusát, az összetett dinamikák megvilágítását, valamint a különböző intellektuális hatások integrálását a jelentős fekete személyiségekről szóló lebilincselő elbeszélések mellett. Klasszikus szövegnek számít, amely nélkülözhetetlen a fekete brit tapasztalatok megértéséhez.

Egyes olvasók a könyvben használt nyelvezetet és fogalmakat meglehetősen összetettnek és kihívást jelentőnek találják, amihez további forrásokra, például szótárakra lehet szükség. Emellett a könyv tudományos jellege miatt a fekete történelmet és a kultúratudományt övező tudományos diskurzusokat nem ismerő közönség számára kevésbé hozzáférhetővé válhat.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Black Atlantic: Modernity and Double-Consciousness

Könyv tartalma:

Afrocentrizmus. Eurocentrizmus. Karibi tanulmányok. Brit tanulmányok. A kulturális nacionalizmus táborukban meghúzódó erői számára ez a merész horog felszabadító hívószó. Paul Gilroy szerint létezik egy kultúra, amely nem kifejezetten afrikai, amerikai, karibi vagy brit, hanem mindezek egyszerre, egy fekete atlanti kultúra, amelynek témái és technikái túllépnek az etnikumon és a nemzetiségen, és valami újat hoznak létre, ami mindeddig észrevétlen volt. A kulturális tanulmányok gyakorlatát és feltételezéseit megkérdőjelező The Black Atlantic a modernizmusról alkotott képünket is bonyolítja és gazdagítja.

A posztmodernizmusról szóló viták a történelmi periodizáció kérdéseire nem éppen divatos árnyékot vetettek. Gilroy szembeszáll ezzel a tendenciával azzal az érveléssel, hogy a fekete kultúra fejlődése Amerikában és Európában olyan történelmi tapasztalat, amelyet számos világos és konkrét okból modernnek nevezhetünk. Hegel számára az úr és a rabszolga dialektikája a modernitás szerves részét képezte, és Gilroy megvizsgálja ennek az elképzelésnek a transzatlanti kultúrára gyakorolt hatását. Az e kultúra politikáját és történelmét tükröző poétikát keresve transzatlanti körútra visz bennünket a zenében, amely évszázadokon át a XIX. századi Jubilee Singers-től Jimi Hendrixen át a rapig a faji üzeneteket és érzéseket közvetítette világszerte. Azt is megvizsgálja, hogy ez a nemzetköziség hogyan nyilvánul meg a fekete írók írásaiban, W. E. B. Du Bois "kettős tudatától" Richard Wright "kettős látásmódján" át Toni Morrison lenyűgöző hangjáig.

Egy utolsó erőpróbában Gilroy feltárja a diaszpóra fekete és zsidó koncepcióinak közös körvonalait, hogy elméleti alapot teremtsen a feketék és zsidók közötti szakadékok gyógyításához a kortárs kultúrában, és hogy tovább határozza meg könyve központi témáját: a feketék nacionalizmust, ha nem is nemzetet alakítottak ki a fekete-atlanti közös kultúrán belül.