Olvasói vélemények
Összegzés:Roger Rosenblatt 'A fiú detektív: A New York Childhood' vegyes érzéseket vált ki az olvasókból. Míg egyesek értékelik egyedi szerkezetét és New York városának eleven ábrázolását, mások frusztrálónak és összefüggéstelennek találják. A memoár a személyes történelem, az irodalom és a detektívtémák elemeit ötvözi, ami változatos fogadtatáshoz vezetett.
Előnyök:Az írás gyönyörűen kidolgozott, bölcsességgel és szellemességgel teli. Az olvasók élvezik Rosenblatt meleg emlékeit és magával ragadó történetmesélését, különösen a New Yorkról szóló élénk visszaemlékezéseit. A könyv elgondolkodtató elmélkedésként szolgál az emlékezetről és az identitásról, és egyes olvasók üdítőnek találják a nem lineáris elbeszélői stílust.
Hátrányok:Sok kritikus azt kifogásolja, hogy a könyv összefüggéstelen és csapongó, és a szokatlan szerkezet miatt gyakran elveszíti a fókuszt. A nyomozós témát egyesek erőltetettnek érzik, ami elvonja a figyelmet a központi elbeszélésről. Néhány olvasó nehezen tudott azonosulni a leírt élményekkel, különösen azok, akik nem ismerik New Yorkot.
(55 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Boy Detective: A New York Childhood
Könyv tartalma:
A The Washington Post úgy üdvözölte Roger Rosenblatt Making Toast-ját, mint "tankönyvet arról, hogy mi a tökéletes írás", a People pedig "bensőségesnek, terjedelmesnek és mélyen megindítónak" nevezte a KayakMorning-ot. A New York Times bestsellerszerző memoárok a szerelem és a gyász klasszikus történetei, amelyek egyben eredeti irodalmi művek is, amelyek új területet nyitnak a költészet és a próza metszéspontján. Most jön a The Boy Detective, a szerző New York-i gyermekkorának története, amelyet az éles megfigyelés és a bátorító humor, a líraiság és a szellemesség ugyanezzel a keverékével áraszt el.
A kilencéves Roger, aki ellenáll a Gramercy Park elegáns, ám fojtogatóan biztonságos szomszédságában lévő családi házának tompító csendjének, magánnyomozónak képzeli magát, aki bűnözőket üldöz. A város álomszerű rejtélyével az orra előtt, egyedül indul el Manhattan utcáira, hogy izgatottan vágjon neki a megoldatlan ügyek életének.
Hat évtizeddel később Rosenblatt ismét fiatalkorának területén járőrözik: Az általa tanított íróosztály épp most fejeződött be, és kiengedte őt a téli éjszakába és a környékre, ahol felnőtt. Most már felnőtt férfiként saját életét és a város életét kutatja, miközben sétál, felfedezi az ötvenes évek New Yorkját; azoknak az íróknak az életét, akik előtte jártak ezeken az utcákon, mint például Poe és Melville; a regényirodalom nagy detektívjeit és a detektívmunka lényegét; és gyermekkorának műemlékeit, mint például a New York-i Közkönyvtárat, amely egykor egy hatalmas víztározó helyén állt, amely vízzel táplálta a várost, mielőtt könyvekkel táplálta volna, valamint az Empire State Buildinget, amely Rosenblatt képzeletében rokonszenvesen vibrál King Kong túlméretezett magányával: "Ha le kell esned, ess le rólam. ".
Miközben sétál, visszatalál önmagához, az ügyön dolgozó nyomozófiúhoz. Ahogy Rosenblatt gyerekként kitalált magának egy világot, úgy teremt egyet ezen az éjszakán is - az író még mindig nyomozó, a fő gyanúsított saját életének ügyében, egy olyan ügyben, amely mindannyiunk életének közös rejtélyeit tárja fel. A város mesteri megidézése és az emlékezetről mint hitbeli aktusról szóló elmélkedés, A fiúnyomozó a regény és a vers közötti határvonalat járja be, egyszerre mutatva be egy veszélyes és gyönyörű világot.
--New York Times.
