Olvasói vélemények
Összegzés:Roger Rosenblatt „Thomas Murphy” című könyve számos kritikát kapott, kiemelve annak bájos elbeszélői és költői írását, valamint néhány kritikát a szerkezetét és a tempóját illetően.
Előnyök:Sok olvasó értékelte a szellemes és elgondolkodtató prózát, a bájos karaktereket, valamint az olyan témák feltárását, mint az öregedés és a családi kapcsolatok. Az írást gyönyörűnek és költőinek írják le, ami vonzóvá teszi a könyvet azok számára, akik szeretik a magába forduló elbeszéléseket. Néhány kritikus kiemelte a karakterekben, különösen a főszereplő Thomas Murphyben jelenlévő humort és melegséget is.
Hátrányok:Ugyanakkor több kritikus megjegyezte, hogy a történetet összefüggéstelennek érezték, hiányzott a karakterek kapcsolatainak egyértelmű fejlődése, és kezdetben nehéz volt belekapcsolódni. Néhányan unalmasnak vagy zavarosnak találták a nem lineáris szerkezet és a tudatfolyam stílusa miatt, ami miatt nehéz követni. Néhány olvasó azt is kifejtette, hogy a tartalom nem felelt meg az elvárásaiknak, vagy nem olyan volt, mint amit a könyvtől vártak.
(41 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Az elismert, díjnyertes esszéista és memoáríró visszatér a fikcióhoz ezzel az elgondolkodtató, keserédes történettel, amely bemutatja a féktelenül öregedő költőt, Thomas Murphyt - egy dicshimnusz az élet rejtélyéhez, tragédiájához és csodájához.
Thomas Murphy, a költő, Thomas Murphy - a régi dalok énekese, a lecsúszottak barátja, a kártyás, szónokló, a zongorabáros, a bonviván, a kemény és őszinte, a mindenre képes jófiú - mindent megtesz, hogy kibújjon a neurológushoz való találkozó alól, ahová egyetlen gyermeke, M ire kényszerítette, és a naplementét fontolgatja. M ire aggódik, hogy Murph kezdi elveszíteni a memóriáját. Murph azon töpreng, mit kezdjen hátralévő életével. Az idősebb elméjéről van szó, és Murph a tényekről az emlékekről a képzeletre ugrik, megidézve a szigeteket, amelyek őt formálták - Inishmaant, az ír partoknál lévő sziklás gumiföldet, ahol született, és New Yorkot, a régi otthonát. Elmélázik az élőkön, lányán és koraérett unokáján, William-en, és a holtakon, drága feleségén, Oona-n és Greenberg-en, legjobb barátján. Most Murphy világába belép a bájos Sarah, egy vak nő, aki kevesebb mint feleannyi idős, mint ő, és aki belelát a szívébe, ahogy ő is belelát az övébe. A legvalószínűtlenebb körülmények között összehozott Murph és Sarah barátságban kezdik, és lehetetlenül lehetséges szerelemben kötnek ki.
Ír, álmodozó, költő, Murph, akárcsak Whitman, buzgón énekel magáról és mindenkiről. Gyakran extravagáns viselkedésén és megfigyelésein keresztül, amelyek egyszerre viccesek és mélyrehatóak, a világot a maga különös pompájában látjuk, egyformán szépnek és nevetségesnek. Gondolatainak középpontjában az emlékezés áll, és annak erején, pontosságán és értelmén elmélkedik. Életünk az álmokban kezdődik, de nem marad meg bennük, emlékeztet Murph. Mi hasznát vegyük a múltnak? Végső soron, kérdezi, vajon a kapcsolatok a legnemesebb okunk az életre?
Íme, a bájos, vágyakozó, vibráló, öregedő Thomas Murphy, akinek története azt a kortalan zűrzavart ünnepli, ami ez a rettenetes, gyönyörű élet.
--East Hampton Star.
